Szente B. Levente Aranypánt, Isten homlokán – Zlatan povez, na čelu Boga

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Aranypánt, Isten homlokán Felfedezni és feledni a legnehezebb, ha érted mire gondolok, hiszen eltévedni a lélek útvesztőjén nem épp szerencsés dolog. Mint az asszony, aki régen szerelmes volt, dallamos hangját ma is hallom: azt mondja, igen, van, van ki mellett hallgatni jó. Megszólalni mi értelme, a hang néha fölösleges. Akkor hozzám hajolt, behunyt szemmel megcsókolt, nézett, szelíden mosolygott, majd távozott. Tudtam, hogy szívemben átváltozott! Látod, mondta még, a csók és a nevetés és a zene, ezek a legszebb hangok, az embernek csak ennyi kéne, ennyi az, amit még én is elviselek. Minden más fölösleges. A belülről fakadó szépség művészetét, mond meg nekem, ki érti meg? Ha tudod a választ, kövess, de ami kettőnk között lesz, érte soha meg ne kövezz. Csak magad ellen viselsz hadat. Megérted majd, ha egyszer szeretni mersz, felfedezni és feledni, miért a legnehezebb. Most sírás, nevetés vagyunk – aranypánt, Isten homlokán.

Zlatan povez, na čelu Boga Otkriti i zaboraviti je najteže, ako shvataš na što mislim, ta u lavirintu duše zalutati nije baš stretna okolnost. Kao žena koja je nekad zalubljena bila, njen prijatan glas i dans čujem: kaže, da, postoji, postoji neko pored koga prijatno je ćutati. Čemu oglasiti se, glas je koji put suvišan. Tad mi se priljubila, zatvorenim očima poljubila, gledala, blago se nasmešila pa se udaljila. Znao sam, u srcu mi se preobrazila! Čuj, rekao sam još, poljubac i smeh i muzika su najlepši glasovi, čoveku bi samo toliko trebalo, toliko je ono što i ja još podnosim. Sve ostalo je suvišno. Umetnost lepote šta iz unutrašnjosti izvire, reci mi, ko shvaća? Ako odgovor znaš, prati me, ali zbog toga što će se između nas desiti nikad me nemoj kamenovati. Samo protiv sebe se boriš. Shvatićeš, ako se jednom usudiš voleti, zašto je najteže otkriti i zaboraviti. Plač i osmeh smo sad – zlatan povez, na čelu Boga. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  a szerző