Jász Attila Az indulás fontossága – Važnost polaska

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Az indulás fontossága

Az indulás pillanata mindig fényes, tiszta. Annak kell lennie.

Különben nincs értelme az utazásnak. Hajnali hidegtől hulló

lombú fák közt. Autóban. Egy távoli, idegen nyelvű, mégis

ismerős város felé. Mint a mesében. Zenével tenni jelenvalóvá

a pillanatot. Az ördög álarcosbálját. Ördög nélkül. Csupán

egy angyali lény uralja a várost. Egy költő, természetesen.

Nemrég dedikálta legújabb könyvét, amelyben sokat ír

erről a városról. Egyikben ő maga a zászló városa felett,

mint egy megtépázott szív. Nem túl eredeti kép, de nem baj.

A lényeg, hogy értsd meg. Ahogy úton van ő is állandóan,

pedig lassan húsz éve hazaköltözött Párizsból Krakkóba.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.

Važnost polaska

Trenutak polaska uvek je sjajan, čist. Treba da bude tako.

Inače putovanje gubi smisao. Između drveća od jutarnjeg

mraza promrzlih. U kolima. Prema dalekom, stranom, ipak

poznatom gradu. Kao u bajci. Od trenutka sadašnjost

muzikom stvoriti. Krabuljin ples đavola. Bez đavola. 

Gradom tek jedna anđeoska osoba vlada. Naravno, pesnik.

Najnoviju knjigu u kojoj o tom gradu mnogo piše nedavno

je posvetio. U jednoj iznad svog grada on sam je zastava,

kao počupano srce. Slika nije baš originalana, ali neka.

Bitno je da shvatiš. Da i on je neprekidno na putu

a već skoro dvadeset godina iz Pariza u Krakov se vratio.

Prevod: Fehér Illés