Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Az indulás fontossága
Az indulás pillanata mindig fényes, tiszta. Annak kell
lennie.
Különben nincs értelme az utazásnak. Hajnali hidegtől
hulló
lombú fák közt. Autóban. Egy távoli, idegen nyelvű, mégis
ismerős város felé. Mint a mesében. Zenével tenni
jelenvalóvá
a pillanatot. Az ördög álarcosbálját. Ördög nélkül.
Csupán
egy angyali lény uralja a várost. Egy költő,
természetesen.
Nemrég dedikálta legújabb könyvét, amelyben sokat ír
erről a városról. Egyikben ő maga a zászló városa felett,
mint egy megtépázott szív. Nem túl eredeti kép, de nem
baj.
A lényeg, hogy értsd meg. Ahogy úton van ő is állandóan,
pedig lassan húsz éve hazaköltözött Párizsból Krakkóba.
Forrás: Jász
Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest
2019.
Važnost polaska
Trenutak polaska uvek je sjajan, čist.
Treba da bude tako.
Inače putovanje gubi smisao. Između drveća od
jutarnjeg
mraza promrzlih. U kolima. Prema dalekom,
stranom, ipak
poznatom gradu. Kao u bajci. Od trenutka sadašnjost
muzikom stvoriti. Krabuljin ples đavola.
Bez đavola.
Gradom tek jedna anđeoska osoba vlada. Naravno, pesnik.
Najnoviju knjigu u kojoj o tom gradu mnogo
piše nedavno
je posvetio. U jednoj iznad svog grada on sam
je zastava,
kao počupano srce. Slika nije baš
originalana, ali neka.
Bitno je da shvatiš. Da i on je neprekidno
na putu
a već skoro dvadeset godina iz Pariza u
Krakov se vratio.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése