Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. november 10., vasárnap

Jász Attila (lencse és távcső)* – (leće i dalekozor)**


Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

(lencse és távcső)*

Ahogy két lencse segíti egymást, töri a fényt.
Hogy messzebbre nézhessünk. Saját magam
kell folyton túllépnem, hogy elérjem egyszer.
Amit tényleg szeretnék. Költészetben élni.
Csak csend és más semmi. Lenni. Létezni
csak úgy a semmiben. Két lencse a távcsőben.
Egyre messzebb látni. A csillagokon is túl. Ezt
tanulom folytonosan. Tőled. Eljutni egészen
közvetlenül a szavakon messze-messze túlra.

*a 90 éves Vasadi Péternek

(leće i dalekozor)**

Kako dva leća se pomažu, svetlost lome.
Da možemo dalje gledati. Neprestano sam
sebe moram prekoračiti da jednom dostignem.
Što bi uistinu želeo. U pesništvu živeti.
Samo tišina i ništa drugo. Biti. Postojati
tek tako u ništa. Dva leća u dalekozoru.
Sve dalje videti. I iza zvezda. Danonoćno
to učim. Od tebe. Stići skroz naskroz
u daleku-daljinu neposredno iza reči.

**devedesetgodišnjem Peteru Vasadiju

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése