Turczi
István Tata 1957. október 17. –
Két perc gyűlölet
Villanófény, óra indul.
Arcizom se
rezdül;
allűrmentes
koncentráció.
Betartani a
játékszabályt.
Az üldözés
célja az üldözés.
A kínzás célja a kínzás.
Egy a cél, s a célkereszt.
A mozdulat a szándékra
merőleges.
A tekintet
is aláaknázva.
Itt te nem
lehetsz
szőke és kékszemű.
Ép a múltad,
más a logikád,
öntörvényeid
szerint élsz
és
gondolkozol,
tehát
átmenetileg
bevégeztetett.
A kör
az esetek
többségében
bezárul.
Menekülésed
útját elzárja
a bomló
lelkiismeret.
Elkárhozni
kellene.
El, nagyon
messzire.
A bűn,
ó,
hogy
összezsugorítja a szívet.
|
Dva trena
mržnje
Blic, sat krene.
Mišić lica ni da zadrhti:
koncentracija bez alira.
Držati se pravila igre.
Cilj gonjenja je gonjenje.
Cilj mučenja je mučenje.
Jedan je cilj i krst cilja.
Na nameru pomak je
okomit.
I pogled je miniran.
Ti tu blond i plavook
ne možeš biti.
Prošlost ti je netaknuta, a logika drugačija,
prema vlastitim zakonima živiš
i razmišljaš,
dakle privremeno
je okončano.
Krug
u većini slučajeva
se zatvara.
Put bekstva ti
savetst u raspadu zatvara.
Trebalo bi proklet postati.
Trebalo bi u dalj nestati.
Greh,
oj,
srce kako potlači.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése