Turczi István Tata
1957. október 17. –
Bécsi találkozás
Kassákkal, 1925 tavaszán
[Remake: William
Carlos Williams]
Érzi, barátom, az önkívület
illatát? Harang,
sziréna,
kerékrobaj hasít át a gőgös városon. A szél hangja itt,
akár
egy kiáltványé. Repednek a gipszstukkók, robbannak a
csendéletek, lefolynak
a lila
aktok. Lássa be, nekünk
villognak a fények, és a pincér
is nekünk paroláz
a
Kärtnerstrasse egyetlen olcsónak mondható teraszán. És a
nők, ez az igazi
atonális zene. A világon nincs jó, amit
ne
nőktől kapnánk. Demonstráljuk az alázatot. Hallgassunk,
ahogy a torkunkon
kifér. Beszéltessük
március
aranyhullámait magunk
helyett. Olyan sokáig éltünk a
föld alatt. Tanuljuk el a szükségen túli formát. Csukott
szemmel keverjünk új színeket. Más vörös kell úgyis, ha
elered az orrunk vére.
Lehetnénk akár boldogok is, de
minek, ha boldogok vagyunk.
Megharcolt
kezek
találkozása a miénk, versbe fogható.
Ha majd
hazaengedik, vigye magával ezt a délutánt is.
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus
Budapest, 2011.
Susret sa Kašakom u Beču proleća 1925.
[Remake: William Carlos Williams]
Osećaš li prijatelju
miris bunila? Preko oholog grada
zvonjava, sirena, štropot točkova tutnji. Glas vetra tu
kao da je od proglasa. Štuko-gipse pucaju,
mrtve prirode
eksplodiraju, ljubičasti
aktovi otiču. Uvidite, svetla
nama svetlucaju
i
konobar na jedinoj jeftinoj terasi
Kärtnerstrasse ruku nama pruži. I žene,
to je prava
atonalna muzika. Na ovom svetu
ne postoji dobro što
ne bi od žene dobili. Demonstrirajmo poniznost.
Ćutimo, na sav glas, iz
sve snage. Umesto nas
neka
zlatni valovi marta pričaju. Tako dugo smo ispod zemlje
živeli. Formu iza nužde neka naučimo. Nove boje neka
zatvorenim očima mešajmo. Ionako drugo crveno treba
ako nam
nos krvari. Mogli bi
i da budemo sretni, ali
zbog kog vraga
ako smo već sretni. Naš susret je susret
razrađenih ruku, moguće
je opevati. Ako će vas pustiti
i ovo popodne sa sobom ponesite.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése