Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. január 6., hétfő

Turczi István: Bécsi találkozás Kassákkal, 1925 tavaszán – Susret sa Kašakom u Beču proleća 1925.


Turczi István Tata 1957. október 17. –

Bécsi találkozás Kassákkal, 1925 tavaszán
[Remake: William Carlos Williams]

Érzi,    barátom,    az    önkívület   illatát?   Harang,  sziréna,
kerékrobaj  hasít  át a gőgös városon. A szél hangja itt, akár
egy  kiáltványé.  Repednek  a   gipszstukkók,  robbannak  a
csendéletek,   lefolynak   a    lila  aktok.  Lássa  be,  nekünk
villognak   a   fények,   és   a   pincér  is  nekünk  paroláz  a
Kärtnerstrasse egyetlen olcsónak mondható teraszán. És a
nők,  ez  az  igazi atonális zene. A világon nincs jó, amit ne
nőktől  kapnánk.  Demonstráljuk  az  alázatot. Hallgassunk,
ahogy     a     torkunkon      kifér.    Beszéltessük    március
aranyhullámait  magunk  helyett.   Olyan  sokáig   éltünk  a
föld  alatt.  Tanuljuk  el   a  szükségen  túli  formát.  Csukott
szemmel  keverjünk  új színeket. Más  vörös kell úgyis,  ha
elered  az  orrunk  vére.  Lehetnénk  akár  boldogok  is, de
minek,     ha    boldogok     vagyunk.    Megharcolt    kezek
találkozása    a    miénk,    versbe     fogható.     Ha    majd
hazaengedik, vigye magával ezt a délutánt is.         

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.


Susret sa Kašakom u Beču proleća 1925.
[Remake: William Carlos Williams]

Osećaš  li  prijatelju   miris   bunila?   Preko   oholog   grada
zvonjava,   sirena,  štropot   točkova  tutnji.   Glas  vetra   tu
kao  da  je  od proglasa.  Štuko-gipse pucaju, mrtve prirode
eksplodiraju,     ljubičasti    aktovi    otiču.     Uvidite,  svetla
nama   svetlucaju   i   konobar   na   jedinoj   jeftinoj   terasi
Kärtnerstrasse    ruku    nama   pruži.  I  žene,  to  je  prava
atonalna  muzika.  Na  ovom  svetu  ne  postoji   dobro  što
ne    bi    od    žene    dobili.    Demonstrirajmo    poniznost.
Ćutimo,  na  sav  glas,  iz  sve  snage.  Umesto   nas  neka
zlatni  valovi  marta pričaju.  Tako  dugo  smo  ispod zemlje
živeli.  Formu  iza  nužde  neka  naučimo.  Nove boje neka
zatvorenim   očima   mešajmo.  Ionako drugo crveno treba
ako  nam  nos  krvari.  Mogli  bi  i  da   budemo   sretni,  ali
zbog  kog  vraga  ako smo već sretni. Naš susret je susret
razrađenih  ruku,  moguće  je  opevati.  Ako  će vas pustiti
i ovo popodne sa sobom ponesite.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése