Jász Attila Az esetleges – Slučajan

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Az esetleges Szalkai-féle változat Valami örök motívum pillanatnyivá tiprása, visszahelyezése az időtlen mélységébe, és azon nyomban felengedése onnan, ahogy a jég olvad, majd a mozdulat mozdíthatatlanná finomítása lesz a cél, a látható dolgok elsimítása és simogatása, bíztatása, legyen merszük hangosan is énekelni, a fénnyel kevert homoknak és fűrészpornak, újra és újra eljátszani a világ felépülését, amit az idővel meg kell majd kicsit csiszolgatni, felsérteni a megszokott felületet, hogy az esetleges, ám esendően lecsupaszított, nőies lényeg, egy pillanatra legalább, láthatóvá váljon, a mindennapi, anyag általi megváltódásra készen álljon.

Slučajan Varijanta po Salkaiju Nekakvog večnog motiva u trenutačno gaziti, u bezvremešnu dubinu ponovo postaviti i u istom trenu od tamo i odpustiti, kako se led topi, svemu cilj je da se pokret istančano u nepomično pretvori, poravnanje i glađenje vidljivih stvari, podsticaj, da smemo i glasno pevati, svetlom pomešanom pesku i piljevini ponovo i ponovo oporavak sveta odigrati, što vremenom trebaće pomalo brusiti, naviknutu površinu ozlediti, da slučajan, ali grešno ogoleli bit ženstvenosti, bar na trenutak, vidljiv postane, da na svakodnevno iskupljenje putem materije spreman bude. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/J%C3%A1sz_Attila-1966/Az_esetleges