Srđan Gagić sretanja – találkozások

Srđan Gagić Novi Grad 15. februar 1988. –

sretanja nema bitne razlike (ni jasnog razgraničenja) između velikih i malih sretanja, gde god da su počinjala i ma kad završavala. pružili smo ruke u prolazu i videli svetlost dva zagrljena muškarca, dve uplakane žene deca oko stola sa sitnim kolačima anđelina sa dve sise na dlanovima. sve je moralo da se desi. svet se izgradi u svakom razmenjenom pogledu dodir ga oblikuje po boji i mirisu potom ruši. svaki odlazak, oboren nos zbogom, više se nikad nećemo sresti na ovom mestu iako su mesta sve što ostaje, iako se samo po njima raspoznajemo.

találkozások nincs lényeges különbség (sem elemi eltérés) a kis és nagy találkozások között, akár hol is kezdődtek és értek véget átmenőben kezeltünk és láttuk a fényt két egymást ölelő férfi, két zokogó nő süteményt majszoló gyerekek az asztal körül tenyerén két mellel angyalka mindennek meg kellett történni. minden pillantás-váltással épül a világ színét illatát érintés formálja majd megsemmisíti. minden távozás, lehorgasztott orr isten veled, itt soha többé nem találkozunk mégis a hely és minden más marad, mégis csak ezek a mi ismertetőjeleink. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://libartes.rs/srdan-gagic/