Gergely Tamás Nyuszi – Zeko

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Nyuszi Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta. ”Hess!” Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása. Megértették viszont a nyulak – ahogy meglátták a Vadmalac szőrös karját a levegőbe emelkedni, iszkoltak is el. ”Olyan vagyok, mint a Napkirály” – mondta büszkén, magától eltelve, ha kérdezték, miről is van szó. Arról volt szó, hogy XIV. Lajos kiskorában beleesett a kútba, azután soha nem fürdött, csak ha az orvosa felírta neki. Hát Vadmalac? Egyszerű: egyszer egy nyúl megharapta. A bokáját, sántított egy darabig. ”A nyúl, a húsvéti is, az én Achilles-sarkom” – szónokolta évekig.

Zeko Vepar nije voleo zečeve. Ni videti, ako se u blizine njegove kuće po koji pojavio, oterao je. „Iš!” Bolje nije znao zalud su ga zadirkivali. Nisu ga naučili kako treba, u njegovoj porodici zečeve nisu jurcali. Međutim zečevi su shvatili – kad su dlakavu ruku Vepra ugledali kako se u vezduh diže, već su bežali. „Takav sam kao Kralj Sunca” – rekao je oholo, skroz zadovoljno, kad su ga pitali, o čemu se ustvari radi. Radi se o tome da je Luj XIV. još u doba detinjstva u bunar pao, te posle nikad se nije kupao osim kad mu je lekar propisao. A Vepar? Jednostavno je: jednom ga je jedan zec ugrizao. Za članak, jedno vreme je šepao. „Zec, čak i da je uskrsnji, moja Ahilova-peta je” – isticao je godinama. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lenolaj.hu/2020/04/09/gergely-tamas-nyuszi/