Konyári Mónika Mint a Klauzálon a fák... – Poput drveća na Klauzalu*…

Konyári Mónika Debrecen 1971. október 12. –

Mint a Klauzálon a fák... … a távolság peremén billegünk. Ember és törvény alkotta ültetési rend szerint. De ölelnénk, hajlanánk. Összefonódunk tudat- és felszín alatt, mint két platán. Mélyen, egymásból eredőn, akaró gyökérkarokkal éhesen, szerelemért kapaszkodunk. És odafenn: árnyékunk, egy kandeláber vérnarancs fényén hintázik egyre közelebb, míg az éjsötét földön is összeborulnak végre lombjaink. Zizegő nász-táncunkban összeérünk, szenvedélyünk néhány lehulló, szemérmes levél s felkapó szél hirdeti. Bevésett monogram-sebeid szerelmem gyógyítaná, és te ölelnél, olyan puhán, mint a Klauzálon a fényt a fák.

Poput drveća na Klauzalu*… …na rubu daljine se vrtimo. Po redu stvorenog od čoveka i zakona. Ali bi se grlili, gibali. Poput dva platana ispod razuma i površine se isprepletamo. U dubini, proističući jedni od drugih kao koren čvrstim rukama, izgladnelo za ljubav se hvatamo. A gore: naše sene na snopu krvavo crvenog svetla kandelabera sve bliže se ljuljaju, dok naše krošnje konačno i na mrklo mračnoj zemlji se priljubljuju. U svadbenom piru se dotičemo, naša strast nekoliko otkidan, čedan list je, nestašan vetar ju oglašava. Tvoje monogramu slične rane bi moju ljubav lečile, a ti bi me kao svetlost drveća na Klauzalu, tako meko grlio. *Klauzal – trg u Budimpešti Fordította: Fehér Illés

Forrás: a szerző