Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –
|
Oseti
I koračam među stopalima
otpalih tragova, među tragovima nestalih koraka. I prah sam... Na cipelama ti stojim, da ti vetar napuni usta. Da oblizuješ karmin svoga postanja. U očima da ti odsednem i kažem da Bistrica je više od imena. Na Sunce da ti Mesec bacim i palmu da ti dam. Maramicu na usta kad staviš, da osetiš moj dah. Kroz neuron kada protrčim, kapak da ti zatreperi. Iz kose dok ti kidam vlasi, da govoriš uvek — par! |
Érzékek
És a talpam körül hagyott
nyomok között haladok, az eltűnt
nyomok között.
És por vagyok…
Cipellődön állok.
hogy szádat a szél töltse meg.
Hogy létezésed kárminját nyalogasd.
Hogy szemedbe fészkeljek és elmondjam,
Tisztás egy névtől sokkal több. Napra menj, hogy
eléd dobjam a Holdat és kezedbe pálmát adjak.
A kendőt, ha szádra teszed, hogy
leheletemet érezzed. Ha a neuronok között
szaladgálok, szempillád megremegjen.
És míg hajadból a szálakat szedem,
egyre csak hajtogasd — pár!
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése