Vlasta Mladenović Šarkamen
kraj Negotina 17. mart 1956. –
|
Znaš li ti, tigrice moja (6)
Znaš li ti, tigrice moja,
da ja nemam spokoja dok tebi ne kažem stvari koje me muče, ma slušaj me, bar ti me slušaj. ( Pusti tog mačora nek mjauče.)
Elem, znaš li ti da je zapaljena
aleksandrijska biblioteka, do neba goreli su sveti spisi, tajne sveta; znaš li ti da je bombardovana srpska nacionalna biblioteka jednog tmurnog aprilskog jutra, da se ne bi znalo sutra šta je bilo juče. (Opet onaj mačak mjauče, ali čini mi se da sada zavija.)
Znaš li ti, tigrice moja,
da će opet biblioteke goreti i da će pisce spaljivati na lomači, al ti ne plači, ni jedan zločin nije savršen, uvek će se naći neki trag koji svedoči da duh svetli, a tirani-piromani gore u paklu. |
Tudod-e, tigrisem (6)
Tudod-e, tigrisem,
míg gondjaimat neked
el nem mondom,
nyugalmam nem lelem,
hát hallgass meg, legalább te halgass meg.
(Hagyd azt a kadúrt, nyágogjon.)
Na, de tudod-e, hogy az alexandriai
könyvtárat felgyújtották,
égtek a szent iratok,
a világ-titkok;
tudod-e, egy borus áprilisi
reggelen lebombázták
a szerb nemzeti könyvtárat,
hogy ne lehessen tudni,
tegnap mi volt.
(Az a kandúr ismét nyávog,
de most úgy tűnik, vonít.)
Tudod-e, tigrisem,
a könyvtár ismét égni fog
és az iratokat máglyán égetik el,
de te ne sírj,
egyetlen gaztett sem tökéletes,
egy nyom mindig marad,
ami bizonyítja, a lélek ragyog,
a zsarnokok meg a pokolban égnek.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése