Zoran Bognar Suton – Alkony

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Suton Kao odbačeni prosjak kojeg ništa ne nadahnjuje, koji ne veruje ni u Isusa Hrista, ni u nešto što je veće od duše, lutam okolo u usamljenu zoru, u napušteno vreme, u odbačene sate... Kao odbačeni prosjak koji je i čovek đavolji i čovek božji, ničiji sluga i ničiji večno, okružen praznim ulicama i grobnom tišinom, okružen soliterima, spomenicima samoće, gospodarim prostorom, napuštenim svetom. I dok sledim tragove, stopala smrti, uživam u osećaju što sam jedini na svetu, istovetan sa sudbinom, istovetan s Bogom, daleko od istine, daleko od laži...

Alkony Kitagadott koldusként akit semmi sem lelkesít, aki nem hisz Jézus Krisztusban sem, sem valami lélekemelőben, magányos virradatban, elhagyott időben, eldobott órákban bolyongok … Kitagadott koldusként aki ugyanúgy az ördögé mint istené, senki szolgája és soha senkié, üres utcákkal és halottcsenddel körülvett, toronyházakkal, magány-emlékművekkel, elfoglalt terekkel, elhagyott világgal körülvett. És míg a halál nyomában járok, élvezem az érzést, a világon egyedül én vagyok azonos a sorssal, azonos Istennel, távol az igazságtól, távol a hazugságtól… Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 38.