Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. –
Kad ugasne svjetlo
Kad svjetla večernja zgasnu najljepša žena Hessena
korača po mraku, svjetiljku traži, zvijezdu na nebu…
Onda se sjeti svitaca u polju, ljetnih večeri kad je trčala
da joj slete na dlanu. Žita su šuštala, znam, a polja uzavrela,
male vatre množile se u njenim očima. Šume su gorjele
od ognja živog,
livade i polja plamtjela beznadežna,
kao boje na platnu Aldemara Ibrahimovića
vidio sam to jedne večeri sa Pogleda
dok daljine mjerih koracima do tebe.
I nisam se umorio,
nit me je stigla žeđ.
Noć me je nosila na krilima da stignem do tebe
prije jutra,
prije sunca,
prije svijetla,
da odagnam strah i samoću
da odagnam mrak iz sobe tvoje,
koja u trenutku tom, najljepša ženo Hessena, postade
planeta.
I mi, izgubismo se u kosmosu prostranom,
među zvijezdama.
Ti to dobro znaš
i ja znam.
Izvor: Hodo Katal: Žena iz Hessena Verlag A Frankfurt am
Main 2018. str. 7.
Mikor a fény
kialszik
Mikor az esti fény kialszik, Hessen legszebb asszonya
a sötétben lépdel, lámpást keres, az égen csillagot…
Majd eszébe jutottak a szentjánosbogarak, ahogy nyári estéken
a mezőn futkározva tenyerére szálltak. Susogott a kalászos, tudom,
forrt a mező, szemében tüzek sokasodtak. Az élet tüzétől
borultak lánga az erdők,
mezők, reménytelenül lángoltak a rétek is,
akár a színek Aldemar
Ibrahimović1 vásznán,
ezt egy
este a Kilátóról láttam
míg a
távolságot a hozzád vezető léptekkel mértem.
És nem fáradtam el,
szomjas se voltam.
Szárnyakon vitt az éj, hogy reggelt
napot,
fényt
megelőzve hozzád érjek,
hogy a félelmet, magányt száműzzem
hogy szobádból a
homályt száműzzem,
mely abban a pillanatban, Hessen legszebb asszonya,
bolygóvá vált.
És mi elvesztünk az irdatlan világűrben,
a csillagok között.
Te ezt jól tudod
és én is tudom.
1Aldemar
Ibrahimović (19662 – ) Montegróban született ismert bosnyák festőművész.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése