Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. augusztus 19., szerda

Turczi István: Cogito úr bólint, tehát vagyok – Gospodin Kogito klimne, dakle postojim


Turczi István Tata 1957. október 17. –

Cogito úr bólint, tehát vagyok
[Remake: Zbigniew Herbert]

Most,    hogy     magunkra    maradtunk,   végre  beszélhetünk
egymással  mint  férfi   a   férfival.  Tudom,  kifakadásom  nem
kíván     római      jellemet.     Hajlamos    vagyok   elveszni   a
részletekben, és fel van jegyezve néhány más baklövésem is.
Így  aztán  egyenlőtlen  a  küzdelem, bár drámai epizódokban
bővelkedik.  Például  a  saját  halál  esete,  melynek   dátuma
ízlésem   szerint   biztosan   nem   vonul  be  a  történelembe.
Olyannak  képzelem,   ahogy   búcsúzáskor   elmozdul  a  táj.
Közeledik  a  távol,  távolodik  a közelség. Vonatra szállsz, és
igeidőt   váltanak   a   sínek.   Amióta  a  tárgyak  oly  sötéten,
gyűlölködve  kerülnek,   többet  gondolok  rá.  Eldönthetetlen,
álom-diktátum ez, vagy éber  nézet, amely mögött valaki más
már   lesben   áll.   Rég   eladtam   könnyeim,   kerteket  sem
ápolgatok   fejemben,   és   most  nem  könnyű  felcserélni  a
tápláló kínt új reményre. Majd  kinézek  egy jó száraz helyet,
és elásom utolsónak szánt szavaimat.

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.


Gospodin Kogito klimne, dakle postojim
[Remake: Zbignjev Herbert]

Sad,    kad    smo   sami  ostali,  konačno  kao muškarac  sa
muškarcem    možemo    razgovarati.    Znam,    svoj   ispad
ne    zahteva    rimski    karakter.  Sklon  sam  izgubiti  se  u
detaljima  i  par svojih drugih promašaja isto su zabeležene.
Tako   borba  nije   ravnopravna ,  ali   puna  je  dramatičnih
momenata.   Primera    radi   slučaj    vlastite   smrti  šta  po
mom   ukusu   istorija    zasigurno    neće    zabeležiti.  Tako
zamišljam   kako   prilikom    oproštaja   pejzaž  se  pomera.
Daljina  se  približava  a  blizina  se  udaljuje.  Ulaziš  u  voz
i šine vereme glagola menjaju. Otkad me predmeti mračno,
sa  prezirom  obilaze,  sve više  mislim  na nju. Nerešivo je,
da  li je to diktat sna ili trezan pogled  iza  kojeg  neko drugi
već  vreba.  Svoje  suze  sam  odavno  prodao,  u  glavi niti
vrtove  ne  negujem  te  sad  hranjivu patnju  za novu nadu
zameniti nije lako. Već ću neko prikladno  suvo mesto naći,
i pokopaću svoje za zadnju priliku namenjene reči.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése