Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. szeptember 13., vasárnap

Turczi István: Levitáció – Levitacija

Turczi István Tata 1957. október 17. –

 Levitáció
 
Eltelik  néhány  perc  az  ébredés  után,  amíg elfogadom ezt a
napot,   ezt  a testet,  ezt  a  kávét.  Roncsok  közt  lavírozok a
fürdőszobáig.  Az  egyik  roncs  este  még  vers  volt, a  másik
vacsora.  Az öltözködés  nehezen megy, a mobilt sem veszem
fel,   berregj   csak.   Lassan   minden,   ami   van,  amim  van,
elmorzsolható.  Törlődnek  a  számok, a  képek, az arcok. Sok
mindennek   kellett   volna   megmaradnia,   hogy   ez  ne  így
legyen. Az ember nem csapja be magát bizakodással. Az őszt
sem  zavarja,  hogy  ősz  van,  kopár, hideg,  csontig hatoló. A
színek   nyesett   szárnyai  a  maradék  reggeli  fénnyel   mind
beleolvadnak  a  földből kiálló fákba. Annak  lenni,  aki  nyitja-
csukja  a  tenyerét,   olykor  a  kaktuszaihoz  beszél,  ráér  és
elteszi   a   bőröndöket.   Aki   rágyújt,   és   hosszan  nézi   a
füstszürkén virágzó ég füvét. Figyelni,  miközben kint zajlik a
vezeklő rohanás. Nem csinálni semmit végre, csak létezni, a
létezést csinálni.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Levitacija
 
Nakon  buđenja  prođe  nekoliko minuta  dok  taj  dan,  to telo, tu
kafu prihvatiti mogu. Dok do kupatila stižem,   među  ruševinama
prolazim.  Jedna  od  olupina  uveče  još  je  pesma bila, a  druga
večera.  Teško  se  oblačim,  ni  mobilni  telefon  ne dižem,  neka
samo  zvoni.  Polako  sve  što  postoji,  što  posedujem, može se
smrviti.   Brojevi,   slike,   lica   jednostavno   se  brišu.    Stvarno
puno  toga  bi  trebalo  sačuvati   a da  to  tako  ne bude.  Čovek
sebe   sa  uzdanjem   neka   ne  vara.  Jesen  se ne brine što  je
jesen,   pust,   hladan   što   do  kosti  prodire.   Osakaćena  krila
boja  sa  preostalom  jutarnjom  svetlosti u drveća koja iz  zemlje
strše  se  stapaju.  Treba  biti  onaj  koji šaku otvara-zatvara, koji
put   sa   svojim    kaktusima    priča,   ima    vremena   i   kofere
posprema.  Onaj,  koji  poput  dima  sivu  procvetalu travu  neba
dugo  posmatra.  Posmatrati  dok  u  isto  vreme  vani  pokorena
jurnjava  se  odvija.  Konačno  ništa  ne  činiti,   samo   postojati,
postojanje činiti.
 
Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése