Vladana Perlić Ako ćeš mi već psovati mater, potrudi se da bar uživa – Ha már szidod anyámat, törekedj, legalább élvezze

 

Vladana Perlić Banja Luka 21. novembar 1995. –

Ako ćeš mi već psovati mater, potrudi se da bar uživa
 
Moja majka je savršena žena.
Ona nikad ne ulazi u frizerski salon bez
krivice u svom novčaniku na leptiriće
niti kupuje sebi novu haljinu dok god
mi pružamo ruke prema dućanskim policama.
Moja majka je savršena žena
jer zna prepoznati prioritete:
otac prije kćeri,
muž prije žene,
djeca prije majke.
Žuti i bijeli pilići,
dva ranjenika za slavu,
paprike usred suše,
sve čeka i zavisi od ruke savršene žene.
Da ga ona ne uprti na svoja leđa i
nosa do svog tužnog groba,
ovaj svijet bi se vjerovatno skotrljao na
samo dno galaksije
i raspolovio kao prezrela jabuka.
Moja majka je savršena žena
sa savršenim podočnjacima
i savršeno ispucalim rukama,
čije brazde više ni glicerinska krema
ne može da ispuni.
Moja majka bi, moguće, bila svetica
da nije rodila savršeno nesavršenu mene,
a to je grijeh koji ne može da se
oriba na koljenima niti sapere krvavim znojem.
Majkama je dozvoljeno da rađaju
samo male isuse.
U suprotnom,
svijet im podere halje i svakodnevno ih
u psovkama siluje.
 
Izvor: https://covjekcasopis.art.blog/2020/07/29/vladana-perlic-2/
 

Ha már szidod anyámat, törekedj, legalább élvezze
 
Anyám tökéletes asszony.
A fodrászhoz a nélkül, hogy pénztárcája
ne érezze bűnösségét, sosem megy be,
de új ruhát sem vesz magának,
míg mi az üzletben a pult felé nyúlunk.
Anyám tökéletes asszony,
mert felismeri az elsőbbséget:
aapa a lány előtt,
férj a feleség előtt,
gyerek az anya előtt.
Sárga és fehér csibék,
két sebesült az ünnepségen,
paprikák a szárazságban,
mind vár és sorsa a tökéletes asszony kezétől függ.
Ha ő nem venné a vállára
és saját szomorú sírjáig nem cipelné,
ez a világ valószínű
a galaxis mélyére görögne
és túlérett almaként kettéválna.
Anyám tökéletes asszony,
tökéletes karikás szemekkel,
kérges tenyerekkel,
melyeknek barázdáit
a glicerin-krém sem képes kitölteni.
Anyám, talán szent lenne
ha engem, a tökéletesen tökéletlent nem szülte volna,
ám ez olyan vétek, melyet nem lehet
térdelve súrolással, véres verejtékkel lemosni.
Az anyáknak engedélyezett,
hogy kis isteneket szüljenek.
Különben,
a világ ruháikat szaggatja és naponta
káromkodva erőszakolja őket.
 
Fordította: Fehér Illés