Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. december 19., szombat

Turczi István: ’Wir sind nicht einig’ – ’Wir sind nicht einig’

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

’Wir sind nicht einig’
[Gaál József Gnóm című festménye mögé]
 
Szólok    hozzá,    rám  se   hederít.    Grimaszokat    vágok,
mutogatom,  amit  szeretnék,  semmi. Éjből érkező,  szenes
tekintet;  a  távollevők  méltóságával  vakul  a  semmibe.  A
száj  helyén  groteszk,  feneketlen  űr: üvöltés  fészke  vagy
egy   fennakadt  nevetésé, nem tudom. Lélegzete nem ajtó,
amin  csak  úgy   beléphetek.   Valami  biankó-végszót  tart
foglyaként   az   arc   fonákja.   Egykedvű    gomolygás   és
hallgatásüledék.  Arra  jár, amerre senki. Abban a világban,
amit  benépesít  magával,   nincsenek  nevek,  se  múlt,  se
jövő.  A  szerafinok  elméjén  hamarabb   hatol   át   a  fény.
Nincs   honnan    érteni   a   test    törekvését.   Kicsit   még
maradjon  minden  a  rosszabbik   helyén,  aztán   úgyis  el.
Talán   arra   készül,   hogy  visszavegye,  amit   meg   sem
kapott.   De   már   az   is  mindegy,   ahogy   tárul  a  mély,
annyira  mindegy  az  is.  A  falnak ütődő  fej nem ver több
zajt, mint a teljes erőből tengerbe dobott kavics.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
’Wir sind nicht einig’
[Povodom slike Gnom Jožefa Gala]
 
Pričam   mu,  а  оn  ni  da   me  pogleda.    Grimase    pravim,
pokazujem,  šta  bi  voleo,   ništa.  Iz  noći  dospeo,  pougljen
pogled;  sa  dostojanstvom   odsutnih   u  ništa  se  gubi.   Na
mestu usta  groteskna, bezgranična  praznina: da li je gnezdo
krika  ili  zastalog  smeha, ne  znam.  Njegov dah  nije kapija,
kroz   koju   tek   tako   mogu   proći.   Naličje   njegovog  lica
nekakvu  bjanko  završnu  reč drži.  Ravnodušno  gomilanje i
talog   ćutanja.  Tamo   korača   gde  niko.  U  tom  svetu, što
sam sa sobom naseljava  ne postoje imena, niti  prošlost, niti
budućnost.  Svetlost   preko  duha  serafina  pre  će  prodreti.
Nastojanja  tela  nema  odakle  da  se  shvati. Još malo neka
sve  ostane  na  svom  lošijem  mestu,  posle  ionako nestaje.
Možda  se  sprema   da  uzme   natrag  ono  što  nije  nije  ni
dobio.  Ali  već  je  svejedno   i   to,  kako  se  dubina  otvara,
baš  je  i  to  svejedno. Glava  koja  se o zid udari veću buku
no što je u more iz sve snage bačen belutak, ne pravi.
 
Prevod: Fehér Illés
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése