Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2021. január 5., kedd

Podolszki József Dobj a végtelenbe – U beskraj me baci

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Dobj a végtelenbe
 
Először is dobj a végtelenbe
a végtelen nagy felé előre
s a végtelen kicsit visszakövetelve is hiába nézzek
kezdet s vég felé
hagyj a mozgásra csak
számtalan formák örökegy egysége vonzzon és taszítson
mert kezdetben van a kezdettelen
és marad utánunk minden vég nélküli
szűnni nem tudó át- meg átváltozás
a mozgás az anyag létezési módja
ezt vésd agyamba
s hogy elválaszthatatlan egyik a másiktól
van tehát és így van a mindig-lüktetés tárt folyamata
tudatlan céltalan
és taníts tovább
szólj az ősökről is mi ott gomolyog forr nyüzsög párolog
miriád cikázó parányi alakban
tűztengerré eggyéomolva készül egyesülni
nagy dolog izzik most a mérhetetlen egyik zugában
báris számunkra nagy
milliárdnyi évmilliók alatt úgy alakulhat
a mindenség rejtett összefüggése itt hogy földünk kihasad
a hevült tömegből
irányát sem sejtve tapogat az anyag
még minden megtörténhet
lehetünk és nem is lehetünk majd
az őslét kavarog de hiányzanak az életcsírák
előbb a globális gócra tört anyag áll össze
bizonyosat mondok
s értek fogyhatatlan időhatárokat
szóval bizonyos időre bolygórendszerünkké
eközben semmi percig sem szünetel
a mozgás az anyag létezési módja
ezt el ne feledjük
áramlik hát a lét s dolgozik egyre csak magáért
s hogy ez a munka embert is teremthet még igen bizonytalan
lényegibb törvény szab most irányokat
függő itt a rend
hőre van szüksége
hűl hát világunk
ki sem alakulva készül bomlásra is
furcsa barbár szeszély
kiáltanánk fel már nekikeseredve
ám nincs ok haragra
az egymásban-együtt ellentét virágoz ki minket
itt a lehetőség
örvendjünk hát inkább ha puszta életünkért van kedvünk örülni
mert örök az anyag
teremthetetlennek és pusztíthatatlannak érzéke nem lehet
a múlandó iránt
ne hőbörögjünk hát
mérjük a létet saját mértékével
alapegysége
                   ne áltassuk magunk
nem a szervezet
nem is a már megszervezett anyag
valmi végtelen parány egynemű szemcse
vagy anyag előtti apró rezdülés
mi végtelen naggyá is bonyolódhat
de magáról le nem mond meg nem állapodik
fogjuk fel végre
                           a mozgás maga
semmi több ennyi az örökkévalóság
a végre tetten ért a biztos az ígért
kicsinyesség volna azon akadni fenn
miért nem ránk szabott
az örökegy-mndenség tárt kapujában
el sem kezdődött s már véget ér az ember
 
Forrás: Podolszki József Barna, Forum Újvidék 1982.
 
 
U beskraj me baci
 
Pre svega u beskraj me baci
napred prema beskrajno velikom
i ni beskrajno malenog zahtevajući prema početku i kraju
neka zalud gledam
samo kretanju me poveri
neka me večno jedinstvo bezbroj formi privlači i odbije
jer u početku je početak bez početka
i svaka i najmanja promena
koja prestanak ne poznaje iza nas ostaje
kretanje je način bitisanja materije
to mi u glavu ureži
i da su neodvojivi
dakle postoji i takav je otvoren proces večnog kljucanja
neuk besciljan
i uči me dalje
reci nešto i o pramagli što u mirijadama pomičnih sićušnih
formi tamo ključa vrvi isparava se
u more vatre pretvoreno ujediniti se sprema
u jednom kutku nemerljivog velika stvar se žari
bar za nas velika
tokom milijardu miliona godina skrivena povezanost svemira
sad se u tom pravcu može krenuti da iz usijane mase
naša zemlja se iscepi
materija ni svog pravca ne sluteći tapka
sve se još može dogoditi
možemo a i ne možemo postojati
komeša se prabit ali nedostaju klice života 
prvo na globalnu gomilu razbijena masa će se spojiti
govorim o neospornoj
i neiscrpnoj granici vremena
dakle u nekom vremenu o našem sistemu planeta
u međuvremenu kretanje način postojanje materije
ni jednog trenutka se ne prekida
to da se ne zaboravi
pa struji postojanje i bez prekida zbog sebe radi
i da taj rad i čoveka bi stvorio još je itekako neizvesno
pravce sad osobeniji zakon određuje
red je tu ovisan
toplinu treba
ta hladi se na svet
još neformirano i na raspad se sprema
neobičan varvarski hir
već bi ogorčeno uzviknuli
ali za bes nema razloga
suprotnost jedan u drugom-zajedno nas drži u životu
prilika je tu
rađe radujmo se ako smo zbog golog postojanja voljni radovati se
jer materija je večna
prema prolaznosti nestvorljiv i neuništiv
ne može biti osetljiv
pa nemojmo negodovati
postojanje njegovom merom merimo
osnovna jedinica mu je
                                     nemojmo se zavaravati
nije organizam
niti već organizovana materija
neko beskonačno maleno jednopolno zrno
ili sitan titraj pre materije
što se i u beskonačno veliko može isprekrštati
ali sebe neće se odreći neće zastati
shvatimo već konačno
                                    večnost je
kretanje toliko ništa drugo 
konačno na delu uhvaćena sigurnost obećanje
bilo bi sitničarenje za to se zapeti
zašto nije prema nama krojena
u širem otvorenim dverima večnog svemira
čovek još nije ni nastao a već se završilo
 
Prevod: Fehér Illés

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése