Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2021. április 18., vasárnap

Dušan Gojkov № 16 - № 16

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 16
 
sećam se
portobello road
gde sam te prvi put dotakao
da ti skrenem pažnju
na jednu lepu fasadu
prolaznici
beže od kiše
a prodavci voća
zatvaraju tezge
sećam se
crkvene porte
gde smo slušali
najtopliju tišinu
sećam se
gledam te dok spavaš
usana nekako napućenih
dišeš duboko
osluškujem
čaršav
preko tvojih bokova
nežno
ocrtava
interesantno
ne mogu da se setim
kakve su ti bile
obrve
sećam se
drvoreda
što seče vinograd
vetar duva uporno
polako hodamo
držiš ruku
u džepu mog kaputa
razmišljam
dok te još nisam upoznao
zvuči glupo
ali
stvarno mi je nešto nedostajalo
sećam se
tvojih pisama
blaßblauefrauenschrift
koja si ostavljala svakog jutra na jastuku
dok još spavam
sećam se
kako strpljivo čekaš
dok ja stojim
ispred tri moneove slike
potom
gledam te kako plešeš
uz muziku
sama
naše duge šetnje
po ulicama oko covent gardena
sećam se
u vozu
spavamo isprepleteni
putujemo
naša mala soba
za bogate turiste
iznad café de la paix
preskupo ali ti si tako želela
trg
puno ljudi
sećam se
jedne ploče
što svira iznova
i iznova
(tom waits, closing time, mislim)
sećam se
držim te za ruku
jer si uplašena
onda
restorančić kojem sam zaboravio ime
ali bih ga i danas
zatvorenih očiju
pronašao
ćutimo
satima
uz bocu vina
dođavola takvo ćutanje je ružno
a ovu knjigu
sam kupio one subote
čekajući da završiš kod frizera
ulice su bile vlažne
od noćne kiše
ili su to bili perači ulica
rano jutro
još uvek malo prohladno
posle smo zajedno
otišli na kafu
pa je nismo popili
jer smo malo vikali
jedno na drugo
pa nam je nakon toga
bilo neprijatno
sećam se
zalivaš cveće
pevušiš
da bi bolje raslo
crvenih obraza
posle posla
ispijaš konjak „na eks“
bunim se
hej
imaj poštovanja
to je dobro piće
sećam se
proleća u grčkoj
kad si me treznila
sirćetom i maslinovim uljem
odvratno
tako su te posavetovale
susetke
tako one muče
svoje muževe
a onda leto
izgoreli od sunca
dahćemo u sobi
s velikim vlažnim peškirom
preko nas
šapatom: slušaj
prosto zuji koliko vruće
uveče
sedimo na terasi
uz hladni chenin blanc
tad smo ga otkrili
posmatram tvoj profil
skidaš cipelu
da istreseš pesak s plaže
a tvoja noga
mala
bože kakvo je to stopalo
sećam se
svađaš se sa konobarom
jer mi je doneo pogrešno piće
ne ono koje sam naručio
vodimo ljubav
uz uključen televizor
ljubavni film
učim te svoj jezik
govoreći poeziju naglas
vidim
sediš na ivici kade
dok se brijem
utrljavaš neku kremu
na lice
podloga za šminku
tako nešto
skupljaš opalo lišće po dvorištu
samo lepe primerke
još uvek se desi da poneki list
ispadne iz knjige koju nisam davno
uzimao u ruke
sećam se
izlaziš u drugu sobu
da telefoniraš
a ja se pravim da čitam novine
berzanske izveštaje
bože mi oprosti, kako sam bio...
sećam se
našeg psa
skoro štene
kojeg smo svakog jutra pronalazili na krevetu
između nas
sećam se
kad si prvi put otišla
gledao sam kroz prozor
na praznu ulicu
noć
i plakat za kaubojski film
prekoputa
radijatori u sobi hladni
bojler u kupatilu
šišti
i tvoje oči
koje sam video čim zatvorim svoje
sećam se
mirisa tvoje odeće
koju si zaboravila u ormaru
jedne velike kartonske kutije
pune fotografija
bože šta li sam uradio s njom
u kojoj su li se selidbi
izgubile
sećam se
i mirnih večeri
ti slikaš
ja pišem
ili čitam
sedeći u beržeri
sećam se
cveća koje je stizalo
svakog jutra
kasnije otužno mirisalo
po čitavom stanu
možda je trebalo da pitam
ko ga šalje
možda
noćni zvukovi
tvoje disanje
a ispod prozora
pijanci pevaju
prigušeno
sećam se
odlaziš
„negde“
a ja te požurujem
da ne zakasniš
pravim se da ne znam
onda
iz bolnice se vraćaš sama
sa plavim
tamnoplavim
kolutovima ispod očiju
trebalo je nešto reći
znam
dok me nema
spakuješ svoje kofere
torbe
nesesere
ponešto je moralo da se stavi
čak i u pletenu korpu za pijacu
sećam se
ćutiš dok te pitam
sećam se
ćutim
nakon tvog ćutanja
gledam kroz prozor
čujem kako ostavljaš svoj ključ na kuhinjskom stolu
otvaraš vrata stana
sećam se
kako te udaram u lice
ta ruka će celog života praviti isti pokret
a ti plačeš
unapred
 

№ 16
 
visszaidézem
a potobello roadot
ahol először érintettelek
hogy figyelmed egy szép homlokzatra
hívjam fel
a járókelők
az eső elől menekülnek
a gyümölcsárusok meg
a pultokat zárják
visszaidézem
a templomteret
ahol a legmelegebb
csendet hallgattuk
visszaidézem
nézem ahogy alszol
ajkad duzzadt
hallgatom
ahogy mélyen lélegzel
csípődet
a takaró
sejtetve
mutatja
érdekes
hogy szemöldököd
milyen volt
nem tudom
visszaidézem
a szőlőst átszelő
fasort
kitartóan fúj a szél
lassan haladunk
kezedet kabátom zsebében
tartod
gondolkodok
míg meg nem ismertelek
sután hangzik
de
valami tényleg hiányzott
visszaidézem
leveleidet
blaßblauefrauenschrift
minden reggel a párnán hagytad
míg aludtam
visszaidézem
ahogy türelmesen vársz
míg három Monet kép előtt
állok
majd
nézem ahogy zenére
egyedül
táncolsz
a hosszú sétákat
a covent gardena körüli utcákon
visszaidézem
a vonatban
összefonódva alszunk
utazunk
kis szobánk
a gazdag turisták számára
a café de la paix felett
túl drága de te így akartad
tér
sokadalom
visszaidézem
a lemezt
újra és újra
szól
(tom waits, closing time, azt hiszem)
visszaidézem
kezdet fogom
mert félsz
majd
egy étterem nevére nem emlékszem
de még ma  
behunyt szemmel is
megtalálnám
hallgatunk
órák hosszat
egy üveg bor mellett
az ördögbe is rémes az ilyen hallgatás
ezt a könyvet meg
azon a szombaton vettem
várakozva míg a fodrásznál voltál
nyirkos volt az utca
az éjszakai esőtől
vagy a kora reggeli
utcamosóktól
még mindig hűvös van
utána együtt vagyunk
kávézni mentünk
de nem ittuk meg
mert fennhangon
egymást szidtuk
után kellemetlenül éreztük
magunkat
visszaidézem
virágokat locsolsz
énekelsz
hogy szebbek legyenek
kipirultan
utána utána
a konyakot felhajtod
zúgolódtam

becsüld meg
az kiváló ital
visszaidézem
a görögországi tavaszt
amikor engem józanítottál
ecettel és olívaolajjal
undorító
de a szomszédasszonyok
ezt tanácsolták
férjüket ők
így kínozzák
majd a nyár
a napon felégtünk
a szobában lihegünk
rajtunk
nagy nedves törölköző
suttogunk: hallgasd
duruzsol a forróság
este
a karzaton ülünk
előttünk hűtött chenin blanc
akkor fedeztük fel
arcéledet nézem
leveszed cipődet
kiszórod belőle a tengerparti homokot
lábad meg
pindúr
istenem milyen talp
visszaidézem
a pincérrel veszekszel
mert nem azt az italt hozta
nem a megrendeltet
szeretkezünk
a tévé mellett
szerelmes film
nyelvemre tanítalak
szavalva
látom
míg borotválkozok
a kád szélén ülsz
arcodra
valami krémet kensz
sminkalap
valami hasonló
az udvaron lehullott leveleket gyűjtesz
csak a szép példányokat
még mindig előfordul hogy kiesik egy-egy levél
a régen kézbe nem vett
könyvből
visszaidézem
telefonálni
másik szobába mégy
teszem mintha újságot olvasnék
börzehíreket
istenem bocsáss meg, amilyen voltam…
visszaidézem
kutyánkat
majdnem kölyök
minden reggel az ágyban közöttünk
találtam
visszaidézem
amikor először mentél el
az ablakon keresztül
éjjel
a kihalt utcát néztem
és a túloldalon
egy cowboy film hirdetését
a fűtőtestek hidegek
a fürdőszobában a bojler
sistereg
és szemed
amint lehunyom szemem látom
visszaidézem
a szekrényben felejtett
ruhád illatát
a fényképekkel tele
nagy kartondobozt
istenem mi lett velük
melyik költözködéskor
veszítettem el
visszaidézem
a nyugodt estéket is
te festesz
én a karosszékben ülve
írok
vagy olvasok
visszaidézem
az egész lakást
szomorú illattal betöltő
a minden reggel
érkező virágokat
talán meg kellett volna kérdeznem
ki küldi
talán
éjjeli hangok
lélegzeted
az ablak alatt meg
részegek énekelnek
fojtott hangon
visszaidézem
elmégy
„valahová”
én meg siettetlek
hogy ne késs el
teszem nem tudom
majd
a kórházból egyedül jössz vissza
szemed alatt
kék
sötétkék karikákkal
valamit kellett volna mondani
tudom
míg nem vagyok
összepakolsz koffereket
táskákat
neszesszert
egy s más még a fonott kosárba
is jutott
visszaidézem
hallgatsz míg kérdezlek
visszaidézem
hallgatásod után
hallgatok
az ablakon keresztül nézek
hallom ahogy a kulcsot a konyhaasztalra teszed
kinyitod a lakás ajtaját
visszaidézem
ahogy arcodat ütöm
az a kéz míg élek azt a mozdulatot teszi
te meg sírsz
előre
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 29-34.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése