Srđan Sekulić Priština 23.
novembrq 1993. –
|
Demijurg
Boli me duša.
Grize me savest…
Peku me pete.
Putem Ada krenuo sam,
prikaze prete…
Pa me on opet
uzme pod svoje
i zaboravim ispovede ove.
Svestan sam,
Demijurgovo sam dete.
|
Démiurgosz
Lelkem fáj.
Lelkiismeretem emészt…
Sarkam éget.
Ada útján indultam,
látomások fenyegetnek…
Hát ismét uralma
alá vont
és elfeledtem e vallomást.
Tudatában vagyok,
Démiurgosz gyermeke vagyok.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
http://astronaut.ba/?p=580#more-580I
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése