Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2021. december 4., szombat

Faiz Softić Sretan dan – Önfeledt nap

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Sretan dan
 
Sretan sam kad cijeli dan
ne vidim nikoga
osim svojih ukućana.
Tada rano zaspim
I teške ne snijevam snove.
 
Sretan sam kad vazdan ne pričam
sa ljudima. Oni obično
tuđu pustoš mojoj dodaju –
čemera svoga čemeru mome
doliju.
 
Sretan sam i nedjeljom
kad moja draga sprema rižu
na svoj način i kaže:
koliko zrna u loncu
toliko živih riječi u čovjeku.
 
Sretan sam nedjeljom.
Koja me digne nada sve.
Na visoravan, gdje se rano zaspi
I teški se sni ne snijevaju.
 

Önfeledt nap
 
Boldog vagyok ha egész nap
családomon kívül
senkit sem látok.
Akkor korán térek nyugovóra
Lidérces álmok nem gyötörnek.
 
Boldog vagyok ha az emberekkel
nem kell beszélgetnem. Csak
nincstelenségemet tetőzik –
keservemhez saját keservüket
adják.
 
Boldog vagyok vasárnap is
mikor kedvesem a rizst
a maga módján készíti és hozzáteszi:
ahány szem az edényben
annyi élő szó az emberben.
 
Vasárnaponként boldog vagyok.
A hétköznapok fölé emel.
Fennsíkra, ahol korán térnek nyugovóra
És lidérces álmok nem gyötörnek.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 95. str.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése