Faiz Softić Sretan dan – Önfeledt nap

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Sretan dan   Sretan sam kad cijeli dan ne vidim nikoga osim svojih ukućana. Tada rano zaspim I teške ne snijevam snove.   Sretan sam kad vazdan ne pričam sa ljudima. Oni obično tuđu pustoš mojoj dodaju – čemera svoga čemeru mome doliju.   Sretan sam i nedjeljom kad moja draga sprema rižu na svoj način i kaže: koliko zrna u loncu toliko živih riječi u čovjeku.   Sretan sam nedjeljom. Koja me digne nada sve. Na visoravan, gdje se rano zaspi I teški se sni ne snijevaju.

Önfeledt nap   Boldog vagyok ha egész nap családomon kívül senkit sem látok. Akkor korán térek nyugovóra Lidérces álmok nem gyötörnek.   Boldog vagyok ha az emberekkel nem kell beszélgetnem. Csak nincstelenségemet tetőzik – keservemhez saját keservüket adják.   Boldog vagyok vasárnap is mikor kedvesem a rizst a maga módján készíti és hozzáteszi: ahány szem az edényben annyi élő szó az emberben.   Vasárnaponként boldog vagyok. A hétköznapok fölé emel. Fennsíkra, ahol korán térnek nyugovóra És lidérces álmok nem gyötörnek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 95. str.