Gergely Tamás Hazaviszi – Kući nosi

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Hazaviszi        Az erdőszélen áll, szemben a jegesedő széllel. És sír. Nem pontosan érti az okát elérzékenyülésének, de megmagyarázni sem akarja, még magának sem. Főként nem szavakban.        - Ég a gyomrod? - kérdi a társa. - Főzök tejberizsát.      Vadmalac nem válaszol.        - Vegyek elő egy rizlinget?      Mintha meg sem hallaná.        - Apád siratod?      Vadmalac csak bámul bele a tájba. Mit lát, azt a Fennvaló tudja.        - Az a baj, hogy öregszünk?      Potyognak tovább a könnyei, mint a konok októberi eső.        - Gyere, ölbe veszlek - vigasztalja társa -, hazaviszlek a hátamon.

Kući nosi          Na rubu šume stoji, nasuprot ledenog vetra. I plače. Tačan razlog zašto je ganut ne shvata ali ni objasniti ne želi, ni sam sebi. Pogotovo ne rečima.        – Mori te žgaravica? – pita ga jaran. – Skuhaću ti rižu sa mlekom.        Vepar ne odgovara.        – Da uzmem flašu rizlinga?        Kao da ne čuje.        – Oca oplakuješ?        Vepar samo u daljinu zuri. Šta vidi ni Svevišnji ne zna.        – Problem je što starimo?        I dalje suze lije poput dosadne oktobarske kiše.        – Hajde, uzeću te u krilo – teši ga jaran –, na leđima kući nositi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#45