Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Álomtükör
Fölébredtem, és egy öreg,
ismeretlen indián nézett rám a tükörből.
Egy idő után az arca mégis
ismerős volt, Derzsi János, ismertem rá
kedvenc színészemre. Kitámolyogtam
a fürdőből, hogy pár perc múlva
újra visszatérjek. Abban reménykedtem,
hogy a színész azóta eltűnt
onnan. De nem. Hiába
fésülködök meg, dörzsölöm arcom törülközővel,
nyitom és csukom a szemem,
ott marad. Visszafekszem aludni, hátha
sikerül valaki másként
felébrednem. Azt hiszem, most éppen álmodok.
Forrás: Jász Attila: Belső
angyal Kortárs, Budapest 2019.
Ogledalo sna
Probudio sam se i iz
ogledala ostareli, napoznat Indijanac me je gledao.
Nakon nekog vremena kao da
mi je ipak poznat, Janoš Derži, prepoznao
sam omiljenog glumca. Iz
kupatila nekako sam se izvukao da bi se nakon
par minuta vratio. Nadao sam
se da će glumac za to vreme nestati.
Ali ne. Uzalud se češljam,
lice sa peškirom istrajno trljam, otvaram
zatvaram oči, on se ne miče,
ostaje. Vraćam se u krevet, možda nakon
ponovnog buđenja biću
drugačiji. Čini mi se da baš sada sanjam.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése