|
Ugyanarról
Úgy búcsúzunk,
mint a galambok:
turbékolva,
repülő tollal,
S ha volna,
ki odafigyelne e búgás mögé!
Jaj neked.
Jaj nekem.
Itt van.
Egy kicsit lejjebb.
És talán balra.
Meg beljebb.
Ha fürgébb vagy,
nyakon csípheted.
Mert nyakamon
immár a halál.
Hogy ne baszkódjak?
De miért is, kedves.
Téged ő tőlem
el ne ijesszen,
hisz beleillek.
Nézd, még nem is
volt
ilyen jó ruhám.
No és az arca!
Nem találod kissé
gondterheltnek?
Pedig a balga lelkek
mindent megtesznek
dolga könnyítése...
Hogy is mondják
a poli...hisztorok?
Szóval udvarolunk
minden irányból.
Ám vannak, kikkel
szemben
ő is csak magánzó,
és úgy ül
asztalunkhoz,
mint a kivetettek.
Elbeszélgetünk:
Hogy volt.
És hogyan lesz,
amikor nem leszünk.
Illetve csak ő lesz:
a halhatatlan.
*
Az lesz a baj,
ha nem lesznek majd
összefüggő gondolataid,
ha hiába járkálsz
le-fel a lakásban,
már sohasem jutsz
saját végedig.
Nincs remény
az önfeláldozásra.
Mondom,
az lesz az igazi,
ha elhagynak majd
hátadon borzongó
gondolataid,
és irkálsz összevissza
egy hatalmas
kockás papírra.
*
Vannak persze bajok
nagyobbak.
Mert tegyük fel,
ha kifolyik,
mondjuk,
az egyik szemed.
Avagy mind a kettő!
Esetleg füled csapják le
egynémely harcos
legények.
Vagy orrodra ül az
elvetemült
kurva!
És sorolhatnám a
csapásokat
végtagvesztéstől
végtagfölöslegig.
Hanem a lelkem!
De vannak persze
bajok
nagyobbak.
*
Látod-e amott
a halvány vonalat?
Nos,
azon által jutunk el
egész a boldogságig.
Hogyhogy nem hiszed?
Nem úgy gondoltam
én:
el fogod tépni majd.
Hanem: szépen
végigmégy rajta,
egyetlenem.
A leesésig.
*
Erről jut eszembe
a kezdet:
Könnyen vagdalózik,
ki halállal a nyakán.
Hisz semmit nem
veszíthet.
Ha tisztában van
a halállal.
Nyakán.
|
O istom
Poput golubova
se opraštamo:
gugučeći,
letećim perjem,
I da ima
ko bi iza tog
gugučenja pr1ipazio!
Jao tebi.
Jao meni.
Tu je.
Nešto niže.
I možda na levo.
Više unutra.
Ako si brža,
mogla bi za vrat uhvatiti.
Jer smrt je već
na mom vratu.
Da se ne zezam?
Pa i zašto bi, mila.
Ona tebe od mene
neka ne odbije,
ta uklapam se.
Gledaj, tako dobrog odela
još nisam ni imao.
No i njeno lice!
Ne smatraš
da je pomalo zabrinuta?
Bez obzira što
priproste duše sve učine
da bi joj posao olakšale...
Kako ono kažu
poli...histori?
Dakle sa svih strana
udvaramo.
Ali postoje takvi prema kojima
i ona je tek posebnik
i za naš stol tako sedi
kao odbačena.
Pričamo:
Kako je bilo.
I kako će biti
kad više nećemo postojati.
Odnosno postojaće samo ona:
ona besmrtna.
*
Biće problema
ako povezane misli
više nećeš imati,
u stanu od zida do zida
zalud koračaš,
do vlastitog kraja
više nećeš stići.
Za samopožrtvovanje
nema nade.
Tvrdim,
biće istinski,
ako napustiće te
tvoje drhtave misli na leđima
i na ogroman arak
kockastog papira
piskaraćeš svašta.
*
Naravno, postoje
i veće nedaće.
Jer pretpostavimo,
na primer, iscuriće
ti jedno oko.
Ili oba!
Eventualno neki ratoborni mladići
otkinuće ti uho.
Možda sesće ti na nos opaka
drolja!
I nedaće bi od gubitka udova
do viška udova
mogao dalje nabrajati.
Ali moja duša!
Naravno, postoje i veće
nedaće.
*
Vidiš li
tanku crtu tamo?
Dakle,
do potpunog blaženstva
preko nje stižemo.
Kako to da ne veruješ?
Nisam ja tako mislio:
da ćeš pocepati.
Nego: prećićeš preko nje,
jedino moja.
Do
pada.
*
To me je na početak
podsetio:
Lako se
razmeće
ko na vratu
smrt nosa.
Jer gubiti
ništa
ne može.
Ako je sa
smrću
načisto.
Na vratu.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése