Katarina Sarić Budva 10.
mart 1976. –
Mitomanska
Oprosti…
Zamijenila sam te sa Njim.
/Nisam htjela/
Slučajno je bila noć Mladog mjeseca
tek što se rađao iz posteljice oblaka
kao krvav život iz materice
Novi list neke romantične stranice
u mojoj glavi.
Bacila sam nestrpljivo
babin biser iza ramena
Miraz za onog kojeg čekam
vjekovima:
Dao Bog da se zdravo sastavimo.
Krstila sam ga tvojim imenom
/i tada sam te iz prikrajka ugledala/:
DAJEM ZA TEBE I ZADNJI GROŠ
Stajao si nonšalantno oslonjen na onaj most iz Napoleonovog
perioda
stiješnjen između dvije nove ružne trospratnice
/Imperija novogradnje je nicala ne vodeći računa o ruševinama…zaštiti
spomenika/
Oprosti…
nisam te slušala
U ušima mi je zveckao neki sitniš
Šibicara iz džepova
Kicoša…neka frivolna pretvaranja
sa revera prikačenog bedža sa slikom.
Skliznula sam u tu metamorfozu
načas otvorenu pukotinu vremena
,,kao da u neki tanak san snesena bijah”
Kao da čitam Jelenina pisma Nikodimu
– Ti si moja mala djevojčica. Moj život.
– Koliko košta njegov ostatak s tobom?
– Koliko košta ova noć?
Šta kažeš za trampu?
Za biser moje babe?
Milion rubalja ispod Gučijeve haljine frivolnih prevara:
MIJENJAM STARO ZA NOVO
Oprosti…
Zamijenila sam te sa Njim.
/Nisam smjela!/
Tvoj zveket šibicara sa zvucima trubadura…Onog kojeg čekam
vjekovima.
U džepovima ispod prašnjavog od silnog puta kaputa
skrivena od zlata
Jabuka.
Posula sam se šećerom po glavi
/da nam život sladak bude/
Prebacila jabuku preko krova
do mitskih daljina…
kroz obruč viteških turnira
Nije trebalo sudbinu da prozivam
Oprosti…
Zamijenila sam jednu bajku drugom:
PRODAJEM NOVO ZA STARO
I ostala zaglavljena na prološkom pragu
/već je bilo kasno da se vratim/
Biser su pojele svinje
i jedini trag do Njega
bio je izgubljen
a moj Mjesec mlad vjenčan već za tvoj rever
za onu sliku s bedža u kojoj sebe ,,kao u zrcalu spazih” :
Dobio kaput džep
Našla vreća zakrpu.
Oprosti…
Zamijenila sam te sa Njim
/Bilo je slučajno/
Sa Onim kojeg čekam
Život cijeli
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-poezija/
Mitomániás
Bocsánat…
Felcseréltelek
Vele.
/Nem
akartam/
Véletlenül
Újhold éje volt
a felhő
méhlepényéből csak hogy meg nem született
mint a
véres lét a méhből
Fejemben
holmi romantikus valami
új
lapja.
Türelmetlenül
dobtam vállam mögé
nagyanyám
gyöngyét
Hozomány
annak akit századok óta
várok:
Isten
adománya egészségesen futottunk össze.
Nevedre
kereszteltem
/akkor láttalak
meg a sarokban/:
ÉRTED AZ
UTOLSÓ FITYINGET IS ODAADOM
Arra a két
ronda háromemeletes ház közé szorított Napóleon korabeli
hídra hányavetiként
támaszkodva álltál
/Az új
épületek birodalma nem törődött a romokkal… az emlékművek védelmével/
Bocsánat…
nem
hallgattalak
Fülemben
holmi aprópénz csörgött
Ficsúr a
zsebekből
Bájgúnár…
frivol átváltozás
a hajtókára
erősített képes kitűzőn.
Ebbe a
metamorfózisba
az
időben pillanatra megnyíló résbe csúsztam
„mintha
valami szűk álomban helyeztek volna”
Mintha
Jelena Nikodimhoz írt levelét olvasnám
–
Kedvesem vagy. Életem.
– Veled
maradása mennyibe kerül?
– Ez az
éj mennyibe kerül?
Mit szólsz
a cseréhez?
Nagyanyám
gyöngyéhez?
Millió
rubel Gucsi frivol szemfényvesztésű ruhája alatt:
A RÉGIT ÚJÉRT
CSERÉLEM
Bocsánat…
Felcseréltelek
Vele.
/Hogy
merészeltem!/
Ficsúr
csörgésedet trubadúri hangokra… Azért akit századok óta
várok.
A hosszú
megtett út után a poros kabátzsebben
aranytól
rejtett
Alma.
Fejemre
cukrot szórtam
/hogy
életünk édes legyen/
Az almát
a tetőn keresztül mítoszi
messzeségbe
hajítottam…
a vitézi
játékok gyűrűjén keresztül
A sorsot
nem kellett volna kihívnom.
Bocsánat…
Egy
mesét másikra cseréltem:
AZ ÚJAT
A RÉGIÉRT ÁRULOM
És a
prológus küszöbére szorultam
/visszatérni
már nem lehetett/
A
gyöngyöt a disznók ették meg
és elveszett
a Hozzá vezető
egyetlen
nyom
Újholdam
meg már megesküdött a hajtókádon
lévő
képes kitűzővel melyben önmagamat „mint a tükörben láttam meg”:
Kabátot
zsebet kaptam
Foltra
való zsákot találtam.
Bocsánat…
Felcseréltelek
Vele.
/Véletlenül/
Azzal
akit egész életemben
várok
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése