Dušan Gojkov № 1 – № 1

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 1
 
ona
tužno pakuje zimske stvari u ormar
pokušava da se seti
gde je izgubila prošlu godinu
prošlu godinu
koja je prva i poslednja za mnogo toga
on
nalakćen na krevetu
piše beznačajne patetične stihove koji se čak ni ne rimuju
a ustvari pokušava da se seti
kako i gde je dođavola izgubio prošlu godinu
prilazi prozoru proleće je
ulica je mračna i više nema one svetlosti zlatne i zrnaste s drvene bandere
one svetlosti što miriše na svež vruć hleb
i na zimu
sećaš se da smo pre nekog vremena planirali da otputujemo u pariz
a još uvek nismo otputovali
zajedno
kažeš kafa ti se hladi
dobro je pisati poeziju
uvek pri ruci imaš papirić na koji možeš da spustiš koštice iz knedli sa šljivama
 
Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 7.
 
 
№ 1
 
a nő
szomorúan raktározza a téli holmit a szekrénybe
megpróbálja felidézni
hol veszítette el a múlt évet
a sok mindenre
első és utolsó múlt évet
a férfi
az ágyon könyököl
patetikus jelentéktelen sorokat ír még csak nem is rímelnek
de valóban próbálja felidézni
az ördögbe is hogyan és hol veszítette el a múlt évet
az ablakhoz megy tavasz van
az utca sötét hiányzik a fapóznáról az az aranyban csillogó fény
a friss kenyér és tél illatával rendelkező
fény
emlékszel korábban terveztük párizsba utazunk
de el még nem utaztunk
együtt
állítod hűl a kávé
érdemes verseket írni
mindig kéznél van egy papírszelet melyre a gombócból a szilvamagot teheted
 
Fordította: Fehér Illés