Dušica Mrđenović Volela bih da se volim – Szeretném ha magamat szeretném

 

Dušica Mrđenović Sombor 23. oktobra 1990. –

Volela bih da se volim   pa da mi više nikada: ne izmiče tlo pod nogama ne presedne zalogaj ne sedi slon za vratom ne studene prsti   volela bih da se volim   dok skakavci jedu letinu dok suša cepa zemlju dok kiša čini da usev gnji   dok kiša pada volela bih da se volim kad grmi i kada sevne samo sebe da vidim sama sa sobom da likujem nad prirodom   volela bih da sa sobom u miru kafu pijem da se umijem i pomilujem lice na koje sam pljuvala volela bih da ne psujem da dišem i osećam kako dišem da ćelije pevaju volela bih…   volela bih da se volim toliko ili bar onoliko koliko me vole neki čudni ljudi.

Szeretném ha magamat szeretném   és soha többé: nem veszíteném el lábam alól a talajt nem esne rosszul a falat   nem ülne nyakamon elefánt nem fagynának meg ujjaim   szeretném ha magamat szeretném   míg a sáskák a termést zabálják míg a szárazság a földet szaggatja míg a sok esőtől rohad a vetés   míg esik az eső szeretném ha magamat szeretném mikor dörög és villámlik csak magamat látom egyedül önmagammal a természetet gúnyolom   szeretném önmagammal a kávét nyugodtan meginni önmagam köpködte arcomat lemosni és simogatni szeretnék nem káromkodni lélegezni érezni ahogy lélegzek sejtjeim énekelnek szeretném…   szeretném ha magamat nagyon szeretném vagy legalább úgy ahogy néhány furcsa ember szeret.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/dusica-mrdjenovic-pesme/