Dušan Gojkov № 13 - № 13

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 13   sanjao si noćas nobelovu nagradu pa je ispalo da su ti samo puna creva i da valja otići odsedeti na šolji uz novine i cigaretu neki tip vezao bombu oko struka pobio sto dvadeset nevinih u južnoj americi rodilo se dete sa dve glave u africi palo drvo ubilo trideset jednog čoveka a naša privreda napreduje uostalom ti si izuzetno dobro situiran čovek divna žena dobra deca mlada ljubavnica dobar posao stan skoro nov auto članstvo u nekoliko cenjenih udruženja predsednik tri-četiri ugledna žirija za dodelu književnih nagrada koje nose imena provincijskih pesnika što pomreše prerano ili prekasno od loše rakije groznog duvana džangrizavih žena dosade dakle samo ti još nobelova nagrada fali čuj svi smo mi to već toliko puta progutali popušili toliko puta uzastopce jablane moj čemu služi bilo ko od nas moj genije tvoj genije noša moje ćerke i ti što tvrdiš da imaš vizije ma daj prijatelju prijatelji moji kolege lepo je svima vama rekao majakovski a ako ruski ne čitate zogović je sve to fino preveo pa knjige u šake i trt

№ 13   éjjel a nóbel díjról álmodtál de kiderült csak beleid telítettek és jól teszed ha újsággal cigarettával együtt klotyóra ülsz egy akárki derekára bombát kötött százhúsz ártatlannal végzett dél-amerikában kétfejű gyermek született az afrikában kidőlt fa harmincegy embert csapott agyon gazdaságunk meg erősödik különben te módfelett gazdag ember vagy gyönyörű asszony rendes gyerekek fiatal szerető jó munka lakás majdnem új gépkocsi néhány tekintélyes egyesületi tagság három-négy rangos olyan irodalmi díj zsűri elnökség amely a rossz pálinka silány dohány zsémbes asszony unalom miatt túl korán vagy éppen későn meghalt jelentéktelen költő nevét viseli tehát neked csak a nóbel díj hiányzik hallod mi mindannyian ezt már annyiszor lenyeltük elszívtuk annyiszor egymás után daliám bárki közülünk mire szolgál géniuszom géniuszod lányom bilkója és te aki állítod látomásaid vannak na nem barátom barátaim munkatársak majakovszkij szépen megmondta és ha oroszul nem tudtok zogović1 mindent pazarul lefordított hát könyvet a kézbe és tűnés   1zogović – Radovan Zogović (1907 – 1986) Majkovszkij verseit (a manapság nem létező?) szerb-horvát nyelvre kitűnően fordító montenegrói költő.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 24-25.