Gergely Tamás Kettesben – Udvoje

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Kettesben        Még a tócsába is belegázolt, csakhogy kettesben lehessen önmagával. Hogy végre találkozzanak. Így gondolta: ha belenéz, a tócsa vize tükörként viselkedik, könnyebb lesz egymásra találniuk.      "Vadmalac!", szólította a másikat, önmagát. Remegő hangon, mintha már évek óta várna lélegzet visszafojtva erre a bizalmas csendre.      Valamit meg kívánt beszélni vele. Egy emlék marta bensőjét, emlék egy esetről, amikor gyáván viselkedett.      Arra számított, valami jelt kap. Szeme megcsillan, vagy a víz elszíneződik.      De nem.

Udvoje        Još je i u lokvu ušao samo da bi sam sa sobom udvoje mogao biti. Da se konačno sretnu. Ovako je mislio: ako pogledam površina lokve poput ogledala će se ponašati te jedan drugog lakše će pronaći.      „Vepar” oslovio je drugog, sebe. Drhtavim glasom, kao da tu prisnu tišinu već godinama žarko čeka.      Hteo je s njim nešto dogovoriti se. Njega je jedna uspomena grizla, uspomena jednog događaja, kad se kukavički ponašao.      Očekivao je da će nekakav znak dobiti.  Da će mu oči zasjati ili voda obezbojiti se.      Ništa od toga.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#53