Turczi István: Birodalmat építesz a fejedben – Carstvo u glavi stvaraš

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Birodalmat építesz a fejedben
 
   – könyvtárak, gondolatban –
 
 Most a skandináv mestereken a sor.
         Az építési telkeken nyitott parkolók helyén
               holnaptól mindenhol könyvtárak épülnek.
                            A köz kifejezett óhajára.
                   Egyszintes, ultramodern központok;
                            sok fa, fém és még több üveg.
               A porlepte, öreg tölgyfákat sem vágják ki –
                   a természet védelme mindenekfelett.
 
         Jó mulatság lesz. Másoknak férfimunka.
               Napelemes büszkeség, digitális élvezet:
                            istenésszel föl nem fogható.
                   Nyitva felejtett képzeleted rácsain
                            átsüt a sörszínű napfény.
         Újkori Ramszesz lehetsz, betűpiramisok
               ihletett építője és sztélétulajdonos,
                   ha 162 gyermek apja már nem is…
 
                   Ki akarod fájni magadból, ami volt.
Arról, ami van: újabb kartoték, már nem is beszélve.
      Sérült szavak, befejezhetetlen mondatok
         keresik menedéked, hol világít az árnyék.
A notórius veszteglők ösztönösségével
                   foglalsz területet magadnak,
      önkormányzol, kertelsz, válogatsz,
         szert tartasz a szív égő romjain.
 
         Sokba kerül a megvilágosodás,
és nem kizárt, hogy valami váratlan Eseményt
                   rejt magában: élni kezdesz,
      még mielőtt megtudod, hogyan kell.
Felnyitsz egy könyvet, ami téged olvas;
         és hamarabb, mint az állatok beléből,
                   kiolvassa sorsodat. A tűzön át
      a hamuba tartó út ez, a nílusiak szerint.
 
         Vajon kinek az akaratától függ,
hogy a kiejtett szó visszatérjen a ki nem ejthetőbe,
      hogy ne fordulj vissza a kérdések küszöbén:
                   beléphess a határtalanba,
és a kezdetek mélyein kifaragva meglásd arcodat?
      Csak egyet tudsz: nincs vég semmiben.
         Körbejársz az értelem peremén.
      És birodalmat építesz a fejedben.
 
Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/1361.html
 
 
Carstvo u glavi stvaraš
 
   – biblioteke, u mislima –
 
 Sad je red na skandinavskim majstorima.
         Na ostavljenim otvorenim parkirališima
               od sutra biblioteke će biti građene.
                            Na izričit zahtev građana.
                     Prizemni, supermoderni centri;
                            mnogo drva, metala i još više stakla.
               Neće ni prašnjave, stare bukve iseći –
                   iznad svega zaštita prirode.
 
         Biće dobra zabava. Drugima tvrda rabota.
               Ponos solarnih panela, digitalan užitak:
                            božjim umom neshvatljiv.
       Preko slučajno otvorenih rešetaka tvoje mašte
                            zraci sunca boje piva zrače.
        Možeš nov Ramzes, nadahnuti graditelj piramida
               slova i vlasnik stela postati,
                   ako već otac 162 dece i ne…
 
                   Sve što si doživeo ti bi odbacio.
A to što je sada: o novoj kartoteci da ne govorimo.
      Tvoje sklonište, gde senka svetli, ozleđene reči,
               nezavršene rečenice traže.
Sa instinktom zloglasnog čekaoca
                  teritorije za sebe osvajaš,  
      samoupravljaš, okolišeš, probiraš,
         obrede na žarnim ruševinama srca držiš.
 
         Konačno saznanje puno košta,
i nije isključeno da u sebi nekakv neočekivan Događaj
                   skriva: počinješ živeti,
      pre no što saznaš, kako uopšte treba.
Otvoriš jednu knjigu, koja tebe čita;
         i pre no što iz creva životinja,
                   sudbu ti predskazuje. Put je to
         preko vatre u pepeo, prema nilanima.
 
         Uistinu o čijoj li volji ovisi
 da već izgovorena reč u neizgovorenu vrati,
       da na pragu pitanja nazad ne krene:
                   da možeš u beskonačnost kročiti,
te na dubinama početaka isklesano svoje lice ugledaš?
       Samo jedno možeš: kraj ne postoji.
                 Na rubu razuma kružiš.
               I carstvo u glavi stvaraš.
 
Prevod: Fehér Illés