Jász Attila Akár egy szonettet – Recimo jedan sonet

  

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Akár egy szonettet   Kell hozzá egyfajta ostobaság, hogy írni merjél. Akár egy szonettet. Hagyományos formákkal telifessed, tapétamintával szobád falát, a mondatokat. És bizonytalan szorongással gyenge pillanatokban higgyed is el, higgyél az alkalomban, egy istenben, ami visszamarad, jobb lesz, mint a többieké, akik teleírták jelentéssel a formát, mert ugyanebben hittek, vagy azoknál, akik átfestik majd mondataid, elnézően mosolyogva, no lám csak – De biztos-e, hogy ők az ostobábbak.

Recimo jedan sonet   Treba neke vrste gluposti da se pisati usudiš. Recimo jedan sonet. Tradicionalnim formama okitiš, šarama tapeta zid tvoje sobe, rečenice. I u nesigurnim strahom ispunjenim trenucima i poveruj, veruj u prilici, u boga, ono što ostaje biće bolji od onih koji su formu značenjem ispunili, jer su u isto verovali, ili od onih, koji će ti sa blagonaklonom osmehom rečenice prekrojiti, evo  - Da li je sigurno, da su oni gluplji.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/3910/akar-egy-szonett-gazol-at-az-alkonyon-egy-tukor-monologja