Faiz Softić Besmrtni grad – Halhatatlan város

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Besmrtni grad   Na vrhu Švarcvalda Leži gradić Lenckirh U kojem još niko nikad Umro nije.   Svako ode za svojim poslom I smrt bježi brdima.   Niko, baš niko nikad Ovdje umro nije. I ne bih da budem prvi.   Jeste, možda, jedna starica, Veli mi recepcionar smježuranih obraza Iz kojih niču rijetke žute dlake.   Živjela je u kući na kraju grada. I ponekad, u prva predvečerja, Pomjerila bi zavjesu na prozoru.   Već odavno, Ima možda i dvadeset godina, Zavjesa se nije pomjerila.   Tamo gdje je trebalo biti groblje Zasadili su borove i sada oni Čuvaju svoj grad od smrti Koja bi mogla doći iz vazduha.   U gradiću Lenckirh Na vrhu Švarcvalda Nikada niko umro nije. Niti je i jedna kapljica krvi Pala na zemlju Po svu zimu snijegom pokrivenu.   Teče rječica gradićem I sedam puta za noć mijenja melodiju, A zakleo bih se Da je promijenila i tok I da je jutros osvanula tekući U suprotnom pravcu od onog Kada sam je sinoć posmatrao Sa terasice svoje sobe U kojoj moja draga Iz sna progovara: U gradiću Lenckirh Nikada niko umro nije, Pa neću ni ja.

Halhatatlan város   Lenzkirch városka, Ahol eddig még Senki sem halt meg, Schwarzwald tetején fekszik.   Mindenki végzi a maga dolgát, A halál meg a hegyekbe menekül.   Senki, itt eddig soha senki Sem halt meg. Nem szeretnék az első lenni.   Igen, talán egy anyóka, Mondta a recepciós, akinek aszott arcából Sárga szőrszálak meredeztek.   A falu szélén lakott. Néha alkonyatkor Elmozdította ablakán a függönyt.   Egykor, Talán húsz éve már, hogy A függöny nem mozdult.   Ott, a temető helyén Fenyőfákat ültettek és most Azok őrzik a várost, esetleg A levegőből érkezhető haláltól.   Lenzkirch városkában Schwarzwald tetején Soha senki sem halt meg. A télen hóborította Földre, Egyetlen csepp vér sem esett.   A városkán keresztül folyó Folyó dalát éjjel hétszer változtatja, Megesküdnék arra is, Folyását is megváltoztatta És hajnalhasadáskor Az ellenkező irányba folyt, ahhoz képest, Ahogy tegnap est Szobám karzatáról néztem, Melyben kedvesem Álmában szólt: Lenzkirch városkában Soha senki sem halt meg, Hát én sem fogok.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor