Katarina Sarić *** (Vas Trojicu…) – *** (Hármatokat… )

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –

***
 
Vas TROJICU za svetu Trojicu
kao malo – na dlanu vodicu
kao oka zjenicu
čuvam.
 
U ime oca i sina i svetoga duha
u ime kćeri dopisane, nepismene
u pola ženske glave ove vam jadnice, za temelj žrtve paljenice
krsti se
jedna žena, razdijeljena
na vas trojicu ravnopravnih snaga –
Junaci!
neka su vam vazda podignuti barjaci
na tri stuba za kuću davno razoranu
kao brazdu po kojoj niče sjeme vašeg prekora i prezira –
 
Nikad vam ništa ne valja.
 
Da ima žene i kuće bi bilo!
E vuci gorski, šakali moji
da kuća što valja i vuci bi je imali!
 
Čuvam vas kao knedle u grlu, globus hysterikus
suvi kašalj za bronhije zalijepljen, za ove grudi kokošije
kao tihu smrt, unutrašnje krvarenje.
Trozupca ugriz srcoliki
moja tri gospodara.
 
Tri kolca zabodena!
 
Svaki svoju zastavu raširio.
Svaki svoju teritoriju zapišao.
Na ovu ničiju zemlju. Na ovu tuđu večeru. Na ovu guju nevjeru.
 
Vas tri kraljevska sina
i najmlađi kraljević, majčin sin, po ugledu na đeda i oca
Tri metka – tri hica
Prvo pa muško!
Da se zna ko kosi a ko vodu nosi.
E božija ti vjera
On me je najjače za srce ujeo, za pupak, za dojku s kojom se igrao
treći hitac nije promašio.
 
Moja tri za sreću
za Njegoša,
Andrića i Lalića
Snahu Anđeliju i njenu so na rane posijanu i korbač svijen oko struka
Nedu trudnu, zaklanu
Aniku ,,Osevapio bi se ko bi me ubio”
– U svakoj ženi čuči đavo
treba ga ubiti batinama ili rađanjem pa ako i to ne pomogne treba ubiti i ženu –
 
Vas tri zaštitnika, osvetnika, ratnika
jebali ste mi majku!
i za majku i sestru i one od tetaka i strina, zaove i zaovice, jetrve i jetrvice
Ovo pola ženske glave za sve nas kao jednu cijelu:
onu žensku tamo joj – ne osvitala!
 
Jedna glava devet jezika – s’ kamenom ih svezala!
 
Vas tri kao tri cvijeta nikla iz pepela
čuvam ja, u temelj uzidana
Gojkovića.
 
Tri kamena: oca
na jeziku, muža
na srcu
i na pupku sina.
 
Tri za tri stuba žene na kojoj počiva kuća –
Neka vam je vječna!
 
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-globus-hystericus-izbor/
 
 
***
 
Hármatokat a Szentháromságért
akár – tenyeremen a vízcseppet
akár a szemem világát
őrizlek.
 
Az atya a fiú és a szentlélek nevében
az írástudatlan lányok nevében
vessél keresztet ezért a szerencsétlen fél asszonyfejért, ezért
az elégetett áldozatért
egy asszony, elosztott
egyenlően erős hármatokra –
Hősök!
zászlótok állandóan lobogjon
három árbocon a régen lerombolt házon
a barázdában, melyben feddésetek és megvetésetek magja csírázik –
 
Nektek soha semmi se jó.
 
Ha lenne asszony, ház is lenne!
Na, farkasok, sakáljaim,
ha a ház valamit érne, a farkasoknak is lenne!
 
Torokbeli gombócként őrizlek benneteket, globus hysterikus
csendes halálként, belső vérzésként hörgőkre,
e tyúkmellre ragasztott száraz köhögés.
Szív alakú háromfogas harapás,
három uralkodóm.
 
Három leszúrt karó!
 
Mindegyik saját zászlaját lobogtatta.
Mindegyik saját területére vizelt.
Erre a senki földjére. Erre az idegen vacsorára. Erre a hűtlen kígyóra.
 
Ti hárman királyi ivadékok
és a legkisebb, a trónörökös, anyja fia, nagyapja és apja mintájára
Három golyó – három lövés
Ez az!
Hogy egyértelmű legyen, ki kaszál és ki szolgál.
Ó isteni három vallás
Legerősebben ez marta meg, köldökömet, mellemet, amellyel játszott,
a harmadik lövés célba talált.
 
Hárman boldogságomért
Njegošért,
Andrićért és Lalićért
Angyelka sógórnőért, a sbekre szórt sójáért, a derékra csavarodott korbácsért,
A terhes, meggyilkolt Nedáért,
Anikáért „Jótevő lenne, aki megölne”
– Ördög guggol minden nőben,
veréssel vagy szüléssel kell megölni, de ha ez sem segít, az asszonyt kell megölni –
 
Ti hárman, védelmezők, bosszúállók, vitézek,
anyámmal kegyetlenkedtetek!
anyámért is, húgomért is, meg a nagynénémért és ángyomért is, férjem nővéréért és húgáért is.
Ez a fél női fej mindannyiunkért, mint egy egészért:
azt a nőt ott – nem pátyolgatnám!
 
Egy fej, kilenc nyelv – kővel kötöttem össze!
 
Ti hármatokat, hamuból nőtt virágokat,
benneteket Gojković alapjaiba
építetten őrizlek.
 
Három szikla: apa
a nyelven, férj
a szíven,
fiú a köldökön.
 
Hárman a nő három oszlopán, amelyen a ház nyugszik –
Legyen a tiétek örökre!
 
Fordította: Fehér Illés