Tara Matić Trenutak – Csak pillanat

 

Tara Matić Beograd, 28. februar 1992. – 

Trenutak   Neki ljudi su sreda veče I beg od obaveza Pričanje u sitne sate I slušanje.   Oni su i zveckanje staklenih čaša za vino Koje najavljuju lepotu razlika.   Oni su i zaboravljen kišobran Tama dvorišta Zvono i poljubac.   Oni su i lubenica u krevetu Izležavanje na hladnom vetru U vreloj postelji.   Oni su i pesma sa telefona I njeno ponavljanje.   Oni su i prasak smeha kad ne treba I neprijatna tišina I pogled u objektiv.   Oni su trenutak.

Csak pillanat   Néhány ember csak szerda este És kötelességtől való menekülés Éjféli csevegés És figyelés.   Borospohár-koccintás is Mely a másság szépségét hirdeti.   Elfeledett esernyő is Udvari homály Csengő és csók.   Meg az ágyban görögdinnye Semmittevő a hideg szélben A meleg karosszékben.   Telefonból szóló dallam is És annak ismétlése.   Rosszul időzített kacaj is Kínos csend is Lencsébe-bámulás is.   Csak pillanat.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.oblakoder.org.rs/poezija-utorkom-tara-dukic/