Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2022. április 28., csütörtök

Turczi István: Sem por, sem parázna – Niti prašina, niti pohotni

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Sem por, sem parázna
 
Hol az a kőtábla,
mely léted felkent törvényeit
fennen hirdeti? Mely utat mutat
és ösztöneid labirintjában eligazít?
                             Ha lenne is,
                             természeted ellen való.
                Sem por,
                sem parázna angyalok
nem röpíthetnek akaratod túloldalára.
Inkább tévelygésed óriásléptei.
Inkább égbolt-szakadék.
                A magadé vagy,
                már végképp magadnak.
                Nincs törvény, mely megrögzött
                dobbanásaidtól eltávolít.
                Sem por, sem parázna angyalok.
                             Ezt mondod ma,
                             tehát végleges.
Szemedben dacos álmok gyűlnek.
Kristályfonálon kötnek átalkodottságaid.
Maradsz hát konok tömb, csend lakója,
a lemenő nap vörösében kérleletlenül
                vakító üvegbarát.
                Nem vagy egyedül.
                             Követnek
                             tengerrel változó,
fényérzékeny halottjaid.
 

Niti prašina, niti pohotni
 
Gde je ta kamena ploča
koja uzvišene zakone tvog opstanka
na sav glas oglašava? Koja put pokazuje
i u lavirintu tvojih nagona te usmerava?
                             Ako bi i postojala,
                             protiv tvoje naravi je.
                Niti prašina,
                niti pohotni anđeli
ne mogu te na drugu stranu tvoje volje baciti.
Pre ogromni koraci tvoje bludnje.
Pre provalija nebesa.
                Svoj si,
                sam sebi si ostao.
                Ne postoji zakon, što će te
                od ukorenjenih koraka odvratiti.
                Niti prašina, niti pohotni anđeli.
                             To danas tvrdiš,
                             dakle konačno je.
U oku ti se prkosni snovi gomilaju.
Tvoje ukorenjene navike na kristalnoj niti vise.
Pa tvrdoglava gomila, stanar tišine, u crvenilu
zalaska sunca neumoljivo bleštav
                prijatelj stakla ostaješ.
                Zapamti, nisi sam.
                             Tebe tvoji
                             na svetlo osetljivi mrtvaci
koji se sa morem menjaju prate.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 46. old.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése