Snježana Rončević Kad nema Van Goga da te naslika – Amikor Van Gogh hiányzik, hogy rólad képet fessen

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Kad nema Van Goga da te naslika   Ti možeš miran ostati i onda kad jedeš sebe.   Beskrvna ti košpica bez moždanika.   I bezub da si. Sakat. Bezuman. Širokog praznog ravničarskog vidika.   Po kazni nade, prenosila bih za tobom zveket metalne kutijice.   Nigdje i nikom ne ideš. Nikog ne poznaješ.   Do malo istog straha u svakom oku. Do molo umirenog vriska u svakom grlu. Do malo smrada u svakoj vodi.   Dobro je. Dobro je bilo. Dobro će biti.   Nikako da se izliječiš. Vijek ti uzaman ode.   Oče. Brate. Sine. Ljubavniče.

Amikor Van Gogh hiányzik, hogy rólad képet fessen   Te nyugodt tudsz maradni akkor is, amikor önmagadat emészted.   Agyvelő nélküli csonthéjad vértelen.   És tán fogad sincs. Nyomorék vagy. Idióta. Láthatárod széles üres síkság.   A remény büntetéseként, utánad a fémszelence csörgését vinném.   Soha senkihez sem mégy. Senkit sem ismersz.   Minden szemben ugyanazt a félelmet látod. Minden torokból ugyanazt a sikolyt hallod. Minden vízben ugyanazt a mocsár-bűzt érzed.   Jól van. Jó volt. Jó lesz.   Sehogy sem gyógyulsz. Léted a semmibe vész.   Apám. Fivérem. Fiam. Szeretőm.   Fordította: Fehér Illés

Izvor:  Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 43.