Snježana Rončević Most na rijeci za nigdinu – Híd a sehol-sincs folyón felé

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Most
na rijeci za nigdinu¹
 
Svako stranja vlastitim bogazmom.
 
Zmijin svlak u tjesnacu ostavljamo,
Svakodnevno kožu mijenjajući.
 
Ti u ruci nosiš kamen,
uzaludan teret kog se ne odričeš.
 
Put zasipaš memljivom prašinom.
Siguran hodiš, tragom rijeke,
koja ti je teret oblikovala.
 
Ja dohodim, suprotnom obalom.
Vrletnu prtinu, neplodne ilove,
u utrtu putanju pretvaram, koračanje ponavljajući.
 
Put kad stane, pred tjesnacem,
iz vimena izvora, ponornica kad poteče,
pružićemo ruke i u vodu zagaziti.
 
Oblutak, sličan tvome, na dnu rijeke naći ćemo.
 
¹4. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 21.
 
 
Híd
a sehol-sincs felé folyón¹
 
Mindenki saját ösvényén topog.
 
Bőrünket naponta váltva
hagyjuk a szorosban a kígyó öltözetét.
 
Kezedben követ viszel,
felesleges terhet, melyről nem mondasz le.
 
Dohos porral hinted be az utat.
Biztosan haladsz a terhedet kialakító
folyó nyomán.
 
Én az ellenkező oldalon menetelek.
Lépteimet ismételve a meddő földet,
a meredek sziklást kitaposott úttá alakítom.
 
Az út végén, a szorosban,
mikor a forrás tőgyéből elered a búvópatak,
egymás kezét fogva a vízbe gázolunk.
 
A kavicsodhoz hasonló kavicsot a mederben leljük.
 
¹A Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 4. verse
 
Fordította: Fehér Illés