Zoran Bognar Zar ti još nisu dosadile tajne – Ugye, a titkokat még nem untad meg

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

goog_1843667217Zar ti još nisu dosadile tajne   Ne pitam te, ne moraš mi reći... Ne govori(š) mi ništa... i ne zanima me... Svako ko ima tajnu nosi je da bi se(be) zaštitio. No, svaka tajna ima svoju žrtvu: dok je tajna kod tebe, ona je tvoj zarobljenik, kada je pustiš (od sebe) ti postaješ njen (zarobljenik)... Ne razumem odanost tom ropstvu. Zar ti još nisu dosadile tajne? Šta će ti to ako si već bila spremna da prihvatiš maksimum mogućeg što je, ipak, manje od minimuma poželjnog... Ne možeš da biraš kad ćeš da kažeš istinu. U životu se ne stidiš zbog onog što si uradila, nego zbog onog što drugi misle da si uradila. U životu nije bitno ono što se moglo dogoditi, nego ono što se dogodilo. Istina je iznad toga... iznad nas... Bolje je istina odmah nego obmana za ceo život: ne posedovati večne tajne, već biti onaj koji traga za saznanjem u smislu putnika čiji je jedini prtljag neiscrpna radoznalost... Odvojiti se od plebsa za koji ne postoji ni razum, ni istina, uskladiti se sa tišinom tek spuštene bele noći, pripaliti vatru i punim rukama zahvatiti prazninu insomnije, slušati svoju molitvu...   Beograd, 2013.

Ugye, a titkokat még  nem unatad meg   Nem kérdezlek, ne is mondd… Semmit sem szólsz… és nem is érdekel… Akinek titka van, önmagában hordja, hogy védje magát De, minden titoknak áldozata is van: míg a titok benned van, rabod, mikor elengeded, rabja leszel… E rabság iránti odaadást nem értem. Ugye, a titkokat még nem untad meg? Minek az neked, ha már kész vagy a lehetőség szerinti legtöbbet elfogadni, ami, a kívánt minimumnál mégis csak kevesebb… Hogy mikor mondasz igazat, nem választhatod meg. Az életben nem tetteid miatt szégyenkezel, hanem azért, amit mások gondolnak, hogy megtettél. Az életben nem fontos, hogy mi történhetett volna, hanem a megtörtént. Az igazság e felett áll… felettünk… Az egy életen keresztüli ámítástól sokkal jobb az igazság: örökös titkod ne legyen, légy a megismerés kutatója, utas, akinek egyetlen poggyásza a kiapadhatatlan tudásvágy… Zárkózz el a sem értelmet, sem igazságot nem ismerő tömegtől, légy összhangban az éppen leszállt fehér éj csendjével, gyújts tüzet, markold meg az alvászavar pangását, saját fohászodat hallgasd…   Belgrád, 2013.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.