Zoran Bognar Mrtvi su jedini svedoci – Egyedüli tanúk a halottak

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Mrtvi su jedini svedoci
 
Možda smo svi mi u pravu, a možda su i oni.
Možda je sve što govorimo stvarno istina.
Možda su naše posledice prouzrokovane
njihovom istinom. Možda su njihove
posledice prouzrokovane našom. Možda su
njihovi noževi bili oštriji, možda su
naši bili brojniji. Možda nam nikad neće  moći
oprostiti, a možda ni mi nećemo njima.
Postoje neke stvari koje se ne mogu oprostiti.
Možda su njihove posledice prouzrokovane
njihovom istinom. Možda su naše posledice
prouzrokovane našom. Možda je reč MOŽDA
samo ironični simbol čitanja između redova.
Možda su oni bučnije rušili kuće, možda
smo mi sve to radili tiše. Možda je tačna izreka
da ko preživi istoriju piše. Ali vreme teče kroz
cediljku istorije kao što niz krvavu reku teče
poruka u boci:
„NE TRUJTE NAS VIŠE ISTINAMA
DVOJNIM. DOSTA JE BILO.
MRTVI SU JEDINI SVEDOCI.”
 
Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 46.
 
 
Egyedüli tanúk a halottak
 
Talán mindannyiunknak igaza van, és talán nekik is.
Talán minden, amiről beszélünk, tényleg igaz.
Talán minden, ami velünk történik, azt
az ő igazságuk okozza. Talán ami velük
történik, azt mi okozzuk. Késeik
talán élesebbek voltak, nekünk meg talán
több volt. Nekünk talán sosem tudnak
megbocsátani, ahogy talán mi sem nekik.
Léteznek megbocsáthatatlan dolgok.
Talán ami velük történt, azt az ő
igazságuk okozta. Talán ami velünk történt,
azt mi okoztuk. Talán a TALÁN szó
csak sorok között olvasott ironikus szimbólum.
Ők talán a házakat hangosabban rombolták, talán
mi csendesebben tettük. Talán pontos a tétel,
a történelmet a túlélő írja. De az idő a történelem
szűrőjén keresztül folyik, mint ahogy a palackban
az üzenet véres folyón úszik:
„BENNÜNKET TÖBBÉ KETTŐS IGAZSÁGGAL
NE MÉRGEZZETEK. ELÉG VOLT.
EGYEDÜLI TANÚK A HALOTTAK.”
 
Fordította: Fehér Illés