Milica Milenković Niš, 12.
maj 1989. –
|
Мучник
Наш
воденичар хрче
крај
празног мучника.
Зна
он,
за
мучник треба много
муке
ратарове
његове
жене
мршаве
деце
ковчега
покојних дедова,
испуњених
трулежом,
непрежаљеним
међама,
нерођеним
синовима,
треба
много облака,
босих
девица,
баба
са секирама,
Станоја
дављеника.
Много
жртвеног хлеба
мирисног
тамјана
црвених
слова.
Наш
воденичар уздише
крај
празног мучника.
У
воденицу нико не залази.
Зна
он,
за
мучник треба много.
|
Lisztesláda
Vízimolnárunk az üres
lisztesláda mellett horkol.
Ő tudja,
a lisztesláda sokat követel:
erőfeszítést
földművestől,
feleségtől,
sovány gyerektől,
a rohadékkal,
el nem siratott határokkal,
meg nem született gyerekekkel telt
halott ősök puttonyától,
és még sok felleg,
mezítlábas szűz,
aljas satrafa,
meg fojtogató Stoján1 kell.
Sok áldozati kenyér,
tömjén,
vörös pecsét.
Vízimolnárunk az üres
lisztesláda mellett sóhajtozik.
A vízmalomba senki sem tér be.
Ő tudja,
a lisztesláda sokat követel.
1Stojan (ejtsd: Sztoján) – szerb férfinév
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Милица
Миленковић: Треће крило, Поетикум Краљево, 2021.стр. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése