Zoran Bognar Lavirint – Útvesztő

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Lavirint   U svojoj samodovoljnosti izgubili smo osećaj i za vreme, i za stvarnost, i za fantaziju... Miliji nam je prazan prkos, ta šaka ničeg, taj čemer zaslepljenosti, nego ikakva snaga i blagostanje. To olako prepuštanje sudbini i taj mučni predumišljaj nepoznatog teraju me u lavirint usamljeništva gde u dnu sobe posmatram jedva osvetljene portrete i redove knjiga u senci očekujući da će me to svetilište misli ponovo odvesti u stanje božje milosti.

Útvesztő   Megelégedettségünkben idő, valóság, képzelet… iránti érzékünket elveszítettük. Bármi erőforrásnál, bőségnél kedvesebb nekünk az üres dac, az a tenyérnyi semmi, az elvakultság csömöre. A könnyű megbékélés a sorssal, a kínzó félelem az ismeretlentől, a magány útvesztőjébe sodor, ahol a szoba mélyén az alig megvilágított arcképeket, az árnyékban a könyvsorokat nézem, várva, hogy ez a gondolatok szentélye majd ismét az isteni kegyelemhez vezet.   Fordította: Fehér Illés

Izvor:  Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 82.