Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2022. október 31., hétfő

Bratislav M. Milanović Priznanje – Vallomás

Bratislav M. Milanović Aleksinac 1950. –  

Priznanje
 
Gradovi, gradovi u daljini,
mada vas nisam upoznao vaše lampe
na mojoj koži gore
i ja ih priznajem.
 
Priznajem da me nema:
da neko drugi, mojim korakom
odmerava prostor do tople večnosti.
Priznajem da sve je laž u rečima
o magli, o gušenju, o sečivu
zastrašenom ponad moje glave.
 
Opasnim sam očima gledao
utuljene zublje na raskršćima:
vrzina kola sa mladim vilama
i vilenjacima nad vašim krovovima:
u vašim uredima.
 
Skidali su mesec na papir
– veliku rošavu guku –
palili nepotrebne životinje,
uspostavljali gordu harmoniju
između trbuha i mirne budućnosti.
 
Divno su mi ispijali limfu:
budila se fosforna svetlost
u njihovim telima, na moju radost,
na veliku moju radost.
 
Gledajte ih: pravedni vaši svici
razjedaju vazduh, love moje rečenice:
oči moje nad jasnim trgovima.
Zahtevaju reč neopozivu o svemu
što se zbilo u mojim snovima.
 
I, evo, priznajem, da sam ljubio vodu, i zemlju,
da sam disao, govorio istinu
kao da sam smeo, kao da sam
na to imao pravo.

Vallomás
 
Városok, messzi városok,
igaz, nem ismertelek meg benneteket, de
lámpásaitok az én bőrömön égnek
és ezt beismerem.
 
Beismerem, nem vagyok:
lépteimmel a teret a meleg öröklétig
valaki más méri.
Beismerem, hazug minden szó, ami
a ködről, a fuldoklásról, a fejem feletti
ijesztő késről szól.
 
Vészjósló szemmel néztem
a kereszteződések tompa lámpásait:
a fiatal tündérek és szirének
nyűzsgését, teőitek felett:
hivatalaitokban.
 
Papírra tették a holdat
– a hatalmas rücskös daganatot –
feleslegesen állatokat gyújtottak fel,
a bendő és a nyugodt jövő között
büszke összhangot teremtettek.
 
Belőlem a nyirkot szívták gyönyörrel:
testükben, örömömre,
kifejezett örömömre,
foszforos fény ébredt.
 
Nézzétek: igazságos szentjánosbogaraitok
kikezdik a levegőt, mondataimat vadásszák:
szemem a tiszta vidék felett.
Visszavonatatlan szót követelnek mindenről,
ami álmomban történt.
 
Íme, beismerem, csókoltam a vizet és a földet,
lélegeztem, igazat szóltam,
mintha bátor lennék, mintha
arra jogom lett volna.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.kul-tim.net/14/07/2009/poezija/bratislav-milanovic-vrata-u-polju/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése