Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2022. október 31., hétfő

Turczi István: Civiliter mortuus – Civiliter mortuus

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Civiliter mortuus
 
november
bangitalevelek sodródnak
lerongyolódott fák közt imbolyog a fény
árnyak tekerednek kopott kőpadokra
celofánba burkolózik a lehellet
 
egy férfi
részeg vagy elnyomta az álom
mint egy hamuszobor magába roskad
félúton felejtett kezében ködöt szorongat
mellén napilapot zizgel a szél
 
a férfi
egyre mozdulatlanabb
olvasás közben érte a szívroham
pár tétova oldalpillantás tanácstalan arcok
szánalom vagy csak üres kíváncsiság
 
itt járt
N. N. — ismerte valaki?
felismeri? sietnek az emberek ki
érne rá ilyenkor hamar esteledik hamar
árnyak tekerednek kopott kőpadokra
látszólag minden változatlan
 

Civiliter mortuus
 
novembar
smežuraju se listovi crne udike
svetlost između ogolelih drveća treperi
trošne kamene klupe senke obavijaju
dah se u celofan umotava
 
jedan muškarac
pijan li je ili se u san utonuo
poput kipa od pepela u sebi se rušio
na pola puta zaboravljenom rukom maglu stiska
na prsima vetar dnevni list ljulja
 
muškarac
nepomičan postaje
srčani udar ga je tokom čitanja pogodio
po koji neodlučan pogled zbunjena lica
sažaljenja ili tek prazne znatiželje
 
ovde je bio
N. N. – da li ga je iko poznavao?
prepoznaje? ljudi su u žurbi ko bi sad
vremena imao u to doba mrak rano pada
trošne kamene klupe senke obavijaju
naizgled ništa se nije promenilo
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 65. old.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése