Muharem Bazdulj Travnik, 19. maj 1977. –
|
Peter Handke
Majka ti se
đevojački prezivala Sivec.
Po tankoj
krvi znaš da stvari nisu crno-bijele.
Znaš i da je lako razglasiti da je nevin – krivec
I da istine nisu prave istine ako nisu cijele.
Još kao
đečak stranac si svuda.
U Berlinu seljak, a u selu snob.
Misao ti uvijek u snove vrluda
Od kolijevke znaš – stalno je blizu grob.
Ostaje jezik, ostaju sitnice,
Vrapci u prašini, lice đevojčice,
Tahikardija ritma doboša;
Na kraju, suma i nije loša:
U tvojim knjigama igra Jugoslavija
Sve se oko tebe ispravlja i savija.
|
Peter Handke
Anyád lánykori neve Sivec1.
Vér szerint tudod, nem minden fekete-fehér.
Jól tudod, az ártatlan is könnyen lehet tettes.
És az igazság nem igazság, ha nem egész.
Még mint gyerek, mindenütt idegen voltál.
Berlinben paraszt, falun úrhatnám polgár.
Gondolatid az álomvilágot járják.
Már a bölcsőben tudtad – a sír az, ami rád vár.
Marad a nyelv, maradnak a csacskaságok,
Verebek a porban, arcok, kislányok,
A dobos, a gyors tempó;
A végén a summa egészen jó:
Könyveidben Jugoszlávia a színtér,
Körülötted minden jóra fordul, megtér.
1Sivec (ejtsd: Szivec) – szláv
vezetéknév
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.novosti.rs/srbija/vesti/998567/nobelovcu-posvetio-stihove-muharem-bazdulj-autorskom-tekstu-sajtu-kcns-knjizevnosti-petera-handkea?fbclid=IwAR39_GD7wTRd64IKscplsMPdJIoy6EkwuMOXxuExqAQcOmlYjeYab9ox5f4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése