Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2022. október 24., hétfő

Turczi István: Stilizálatlan csend – Nestilizovana tišina

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Stilizálatlan csend
 
 (A háttérben Orbán Ottó: Vojtina recepcióesztétikája)
 
Manapság valamirevaló költő
nem ír verset
és azt sem írja meg
hogy nem ír verset
Így szeplőtelen lesz
a fogadtatása
Mindenről, amit látott
hallgat
messzire űzi a szem árnyait
az utat mind elzárja
és körmeit régi szavakba vájva
hallgat, makacsul így üzen
Akkor jár jól, ha minél távolabb marad –
sűrű a rengeteg, áttörhetetlen
hangorkán, föld alatti zajok
felesleges gőzölgés, folyamatos vég
Ne most kapják rajt’ az elmúlt vétkeken
hagyják csak saját levében főni
hagyják csak romokban őt:
akkor törik meg, ha jónak látja
Tétlen kezét nem emeli az égnek
a hálában úgysem lesz köszönet
hisz a költő mindennél koldusabb
hiába könyörög figyelemért
meleg könnyeket sír a papírra
és a gyengédséget soronként porciózza
fejére olvassák legjobb verseit
szemére hányják, hogy közel merészkedik
mint csillag a fenyőfák hegyéhez
s ha elérte a kritikus magasságot
jobb, ha zuhanórepülésbe kezd
Kérdőjelként mind lejjebb hanyatló
karja suhogását elnyeli az est
Ismétlődnek a napszakok
A stilizálatlan csendben
az öreg olvasólámpa alatt
egy összeégett lepke maradványai
Nézi, addig nézi, amíg szép nem lesz megint
 

Nestilizovana tišina
 
(U pozadini je Recepcioestetika Vojtine Otoa Orbana)
 
Dandanas pesnik koji nešto vredi
pesmu ne piše
a ni to neće napisati
da pesmu neće pisati
Ovako njegov prijem
biće neoskrvnjen
O svemu što je video
šuti
senke očiju u dalj tera
svaku cestu zatvara
te nokte u stare izraze uronivši
šuti, tvrdoglavo poruku tako šalje
Prolazi dobro, ako je  uzdržan –
prašuma je gusta, halabuka
neprobojna, zvuci ispod zemlje
suvišno isparavanje, neprekidan kraj
Neka ga zbog minulih grešaka ne sad uhvate
neka ga ostave da se u vlastitoj čorbi kuha
neka ga u ruševinama ostave:
tad će se slomiti kad prihvati
Dokonu ruku prema nebu ne diže
ionako hvala dobro ne donosi
jer pesnik je od svega siromašniji
za pažnju uzalud vapi
na papír tople suze pusti
te nežnost red po red dozira
zbog njegovih najlepših pesama ga kude
prekore ga, ako se usudi poput zvezda
do vrha bora približiti
i ako dostiže kritičnu visinu
bolje je da stropoštavanje započne
Šum njegove ruke koja u obliku upitnika
sve niže pada veče guta
Doba dana se ponavljaju
U nestilizovanoj tišini
ispod stare svetiljke
ostaci izgorelog leptira
Gleda, dotle gleda dok lep ponovo neće biti
 
Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése