Anđelko Zablaćanski Чисти сан – Csak álom

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Чисти сан   Отворише се тешка врата Шкрипећег дана У зачараном кругу битисања Сна чистог   И у собу од папира Ненаписаних поема и сонета Донесе воњ ћутања Помешан с мирисом песме   У трептају ока стале све слике Даљине плаветне И бљесак муње у шуму речи Заборављених у мноштву празнине Што лута Од откуцаја срца до осмеха Од разбибриге до суштине   И сву ноћ потроших У трагању за обичним словом   Не нађох ништа – нигде Ни у жени далекој сетној Ни у себи Ни у светлу – ни у тами Ни у сну – ни на јави   И тек кад се тешка врата затворише Све нађох испод отирача.

Csak álom   Kinyílt a csikorgó nap Súlyos ajtaja Az elvarázsolt lét Álmában   És a meg nem írt költemények és szonettek Papírszobájába A versek szagával keveredett Hallgatás áporodott odorát hozta   Szempillantásba fértek a képek A távoli kékség És a szívveréstől a mosolyig A szórakozástól a lényegig Vándorló az üresség sokaságába veszett Szavak erdejében a villámlás   És egész éjjel Az egyszerű betűt kerestem   Sehol – semmit sem találtam Sem a távoli bús asszonyban Sem önmagamban Sem a fényben – sem a homályban Sem az álomban – sem a valóságban   És akkor amikor a súlyos ajtó bezárult Mindent a lábtörlő alatt találtam.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor