Jóna Dávid Orpheusz, gyere csak! – Orfeje, dođi samo!

 

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –

Orpheusz, gyere csak!   A poklon a kísértéseket értsed! (Garai Gábor)   Eurüdikéért az alvilágba kell menni, de azt nem mondtad jó barát, hogy mindennap. S mivel a kísértés nem bűnként, hanem lehetőségként kísért, állandóan mentségeink vannak.   Minek szégyenkezzünk, a kétely is a kezdőkészlet része. A vulkán nem felel a láváért, a hamuért. Nem nézheti folyton, hogy az ember odavész-e? A tévelyedések tesznek minket szerethetővé. Tapasztalt férfivá, izgalmas nővé. A megbocsátáshoz kell a pokol ott lenn. Orfeusz, gyere csak egy szóra! Lehet, hogy nem mondtál el mindent?

Orfeje, dođi samo!   Pod paklom shvati iskušenja! (Gabor Garai)   Po Euridiki u podzemni svet treba sići, ali da svakodnevno, prijatelju to nisi rekao. Budući da iskušenje ne kao pregrešenje već kao mogućnost nas prati, opravdanja uvek imamo.   Zašto da se sramimo i sumnja je deo početne opreme. Vulkan zbog lave, pepela ne odgovara. Ne može stalno gledati da li čovek nestaje? Bludnje nas čine voljenim osobama. Iskusnim muškarcima, izazovnim ženama. Za oprost tamo dole pakao treba. Orfeje, dođi samo za reč dva! Da li je moguće da nisi sve ispričao?   Prevod: Fehér Illés

Izvor: https://helyorseg.ma/rovat/vers/jona-david-versek