Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –
Orpheusz, gyere csak! A poklon a
kísértéseket értsed! (Garai Gábor) Eurüdikéért az alvilágba
kell menni, de azt nem mondtad jó barát, hogy mindennap. S mivel a kísértés nem bűnként, hanem lehetőségként kísért, állandóan mentségeink vannak. Minek szégyenkezzünk, a
kétely is a kezdőkészlet része. A vulkán nem felel a láváért, a hamuért. Nem nézheti folyton, hogy az ember odavész-e? A tévelyedések tesznek minket szerethetővé. Tapasztalt férfivá, izgalmas nővé. A megbocsátáshoz kell a pokol ott lenn. Orfeusz, gyere csak egy szóra! Lehet, hogy nem mondtál el mindent?
|
Orfeje,
dođi samo! Pod paklom
shvati iskušenja! (Gabor Garai) Po
Euridiki u podzemni svet treba sići, ali da
svakodnevno, prijatelju to nisi rekao. Budući da iskušenje
ne kao pregrešenje već kao
mogućnost nas prati, opravdanja
uvek imamo. Zašto da se sramimo i sumnja je deo početne opreme. Vulkan zbog lave, pepela ne odgovara. Ne može stalno gledati da li čovek
nestaje? Bludnje nas čine voljenim osobama. Iskusnim
muškarcima, izazovnim ženama. Za oprost tamo
dole pakao treba. Orfeje,
dođi samo za reč dva! Da li je moguće
da nisi sve ispričao? Prevod: Fehér Illés
|
Izvor:
https://helyorseg.ma/rovat/vers/jona-david-versek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése