Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. február 20., hétfő

Méhes Károly Az a mondat – Ta rečenica

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Az a mondat
 
Minden nap észre fogom venni
azt a mondatot, amit csak én
hallhatok meg. Az, hogy minden
nap leírom majd azt a mondatot,
amit csak én írhatok le,
végtelen nagyképűség lenne.
Igazából napok óta nem vágyom
másra, mint hogy Prágában üljek,
fent, Strahovban, a Fekete Bivalyban,
szafaládét egyek mustárral és
persze sört igyak, ottani sört,
amint nyolcvankilenc tavaszán.
Lassan egy hete minden nap
eszembe jut az az álomi nap
a cseh szakikkal, akik ott
töltötték az egész délelőttöt,
sőt vélhetőleg egész életüket.
És ez a kép nem a múlt, nem
emlék, hanem lélekdarabka,
voltaképp én vagyok, csakis én.
Enlelkébe harapó ember,
ki önmagára vágyakozik.
 

Ta rečenica
 
Onu rečenicu koju samo ja
mogu čuti svaki dan ću
primetiti. A da ću onu
rečenicu koju samo ja mogu
napisati svaki dan napisati,
bilo bi krajnje nadmeno.
U stvari danima ništa drugo
ne želim samo da u Pragu sedim,
gore u Strahovu u Crnom Biku
safaladu sa senfom jedem i
naravno pivo pijem, tamošnje pivo,
kao u proleće osamdeset devete.
Skoro već čitave nedelje svakog dana
na onaj božanstven dan mislim
sa češkim kolegama koji su
čitavo prepodne tamo proveli,
po svoj prilici čitav život.
I ta slika nije prošlost, nije
uspomena, komadić duše je,
na neki ja sam, isključivo ja.
Čovek koji vlastitu dušu grize,
koji za sobom čezne.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése